Horváth István: Eszmék, eszmények, magatartások; 150 év politikusai Nógrádban. (Múzeumi Értekező 10. -Salgótarján, 1995)

Sztranyavszky Sándor (1882–1942)

fetrengett. Arra kérem a mélyentisztelt Pártelnök urat, hogy levelemet választó polgártársaimmal közölni méltóztassék, azon kijelentésem kapcsán, hogy mindenkor férfias nyíltsággal, és egyedül lelkiismeretesen szavát követve, teljes erőmmel fogom szolgálni az ország ügyét, és lépéseimben soha más, mint az igaz hazaszeretet vezérelni nem fog." /15 A helyi, praktikus követelések felvetését sem mulasztotta el Sztranyavszky Sándor. Ezt példázta 1913-as év költségvetési vitájában tett parlamenti felszólalása, amely általában a közutak alkalmasságának javítását, valamint a kisiparosok betegsegélyezési járulékának 3 %-ról 2 %-ra való visszaállítását kérte. ' A képviselő általános érvényű megnyilatkozása mögött azonban nem nehéz felismerni a nógrádi viszonyokat, amelyekben az utak rossz állapotáról, és az ebből következő gazdasági hátrányok okozta kárról szólt. Elmondta, hogy "magam elé képzelem azt a sok, a megváltozott viszonyok nehéz terheit alig bíró gazdát, ha azt látom, hogy ezek a gazdák akkor, amikor a legnagyobb szükség volna rá, hogy terményeiket értékesíthessék, amikor az idő legalkalmasabb volna arra, hogy azt elszállíthassák, ezt utak híján meg nem tehetik". Hozzáfűzte, hogy "ma már gazdasági kultúráról beszélni ott, hol kibővített út nincs nem is lehet. Javaslatában a megyék gőzhengerrel való ellátását javasolta, a korszerű útfenntartás érdekében. /16 A tapasztalt politikus a főispáni székben Sztranyavszky Sándor 1918 óta nem vett részt az országos, a "nagy" politikai életben. A megyei közéletben is alig szerepelt. Négy év múltán, 1922-ben változni látszott ez a helyzet: a még mindig csak negyven éves Sztranyavszky az ideiglenesen egyesítettt Nógrád és Hont vármegyék főispáni tisztségének ellátására kapott felkérést és megbízást. Az ünnepélyes eseményre - úgy tűnt - az 1922. április 3-án megtartott ceremónián, a két megye együttes képviselőinek rendkívüli közgyűlésén sor kerülhet. A hercegprímás képviselője, és néhány település képviselője a vármegyéből alkotta a protokollt. Az országban, a világban történtek azonban másképp alakították az ülésrendet: 1922 április elsején Funchalban meghalt IV. Károly, a monarchia utolsó koronás uralkodója, magyar király. A gyász miatti, felolvasott alispáni határozat szerint: "a vármegye közönsége a Szent Korona iránt való hívségével szemben tartozó kötelességének ismeri, hogy e 159