Horváth István: Eszmék, eszmények, magatartások; 150 év politikusai Nógrádban. (Múzeumi Értekező 10. -Salgótarján, 1995)

Sréter János (1806–1842)

provinciális vonásokat: gondolkodásukat ugyan a megyei törvényhatóságok lehetőségei, körülményei inspirálták, erről az alapról azonban eljutottak a kor Európájának problémájához. Nagy készséget mutattak az irányban, hogy ezt a tapasztalatot és a magyar valóságot összevetve új társadalmi képet alkossanak, olyat, amelyet modern, korszerű gazdaság, politikai és kulturális viszonyok jellemeztek, amely otthont ad a magyar rendeken túli társadalmi csoportoknak is. A megye ellenzéki politikusai - ekkor úgy tűnt - sikeresen "megdolgozták" a sokszor ellenálló konzervatívabb erőket. A korábban jelzett "mérsékelt" haladást képviselő politika egészében, a két eltérő fő irányzat állandó jelenléte mellett a haladó erők továbbra is szóvivők maradtak a megye közéletében. Mindezek alapján nézzük meg, hogy Nógrád megyében miként alakultak a politikai véleménynek a kor legfontosabb kérdéseit illetően? Miként jellemezhetők a fejlesztendő gazdasági, politikai, kulturális körülmények? A gazdasági feszültségek feloldásának lehetőségei A legalapvetőbb és megoldandó feladatot a feudális terhektől való megszabadulás jelentette. Amint láttuk korábban a megyében nem volt kialakított és hivatalos elképzelés a feudális föld kötöttségek alóli felszabadítására, nem volt egységes álláspont a jobbágyok és a földesúr viszonyának feloldására vonatkozóan. így különösen figyelemre méltó, hogy az ezzel a kapcsolatos tennivalókat miként tudta megoldani a megye politikai vezetése. Nem kevésbé volt jelentős az sem, hogy a birtokrendezést követően a gazdasági körülmények alakítására miként alakultak az elképzelések. Az úrbéri kötöttségek rendezésénél, mint az egyik legégetőbbnél - a nézetek feltűnő "csendje" alakult ki. Pedig nem kevesebbről volt szó, mint arról, hogy a föld szabad adás-vevés által "az ősi szabadságok, nemesi kiváltságok" kerültek veszélybe. A liberális felfogás érveit a következőkben foglalhatjuk össze: "a jobbágytelek tulajdona azon pilláiban megszűnt a földesúré lenni, midőn az adó állandó értékéül rendeltetett, s a földesúr követelései meghatározott mértékre szorította, a kormányszékeknek engedvén azon befolyást, mely előbb a szabadtulajdonú úr által volt gyakorolva". Természetesen a földesurat megfelelő kárpótlás illette meg a birtokai után. A birtok szabad adás-vevése azt jelentette, hogy nyilvánosan is elismerték "az úri szabad tulajdon" megszűntét. 125