Praznovdszky Bence: Menyői Tolvay Ferenc végrendelete 1710 (Múzeumi Értekező 9. - Salgótarján, 1995)

szerint arra vonattatik, én is leginkább abban gyünyörködtern gyermekségemtől fogva, hogy a mi fő jó és hasznos, tisztességes, abban valamit tanulhassak. " A végrendeletet az egri káptalan jegyzőkönyveiben őrzik. Latinul és magyarul íródott, olyan érzésünk van, mintha tollba mondta volna az azt rögzítő egyházi személynek. De inkább valószínű, hogy a maga fogalmazta iratról másolták át, mindenesetre a fogalmazás bár szerkesztettnek tűnik, folyamatos kiegészítéseivel egy rögtönzött, mi több kapkodó siettetett irat benyomását kelti. A kézirat pontosításában nagy segítségünkre voltak a Heves Megyei Levéltár munkatársai és mindenekelőtt Oborny Teréz levéltáros, aki már tíz esztendővel ezelőtt is segítette forrásközlő szándékunkat. A kéziratot az általánossá vált átírási gyakorlat szerint közöljük, azaz az egykori kiejtési sajátosságok megőrzésére törekedtünk, de nem lehetett a betűhív átírást megtartanunk. A tudomány szakemberei mellett mindenképpen gondolnunk kellett a mai olvasóra és a nógrádi múzeumi értekező sorozat már kialakult közönségére, illetve a remélhető, rQúkorban lévő felhasználókra is. Mindenképpen fontos, s nem nélkülözhető apparátusnak tartottuk, hogy a végrendelet után közöljük szószedetként azoknak a latin szavaknak és kifejezéseknek, valamint régi magyar fogalmaknak a jegyzékét, amelyek s ahogyan a szövegben előfordulnak. Ugyanígy közöljük a szövegben előforduló mértékegységek és pénzek magyarázatát is. Ezekben még mindig sok a bizonytalanság, az eltérő érték- és mértékmagyarázat annak ellenére, hogy az utóbbi években e kérdéskör kutatásában is komoly eredmények mutatkoztak már. Mindezek után közreadjuk kiegészítésként, s némi módosítással azt a tanulrnányunkat, amelyet e végrendelet jellegzetességeiről írtunk. Újólag aláhúzva: a végrendeletet valóban fontos forrás, nyelvészek, néprajzkutatók, gazdaságtörténészek, mentalitástörténeti kutatók egyaránt haszonnal olvashatják majd. 8