Praznovdszky Bence: Menyői Tolvay Ferenc végrendelete 1710 (Múzeumi Értekező 9. - Salgótarján, 1995)

,,A hétköznapok embere a történelem főszereplőjévé vált. " (Vicens Vives) Bevezetés Kiadványunk szerény része annak a történettudományi kutatási folyamatnak, amelyet legismertebb nevén mentalitástörténetnek neveznek. Carl Ginzburg írja, hogy ma már nemcsak általában nagyobb csoportok, tömegek magatartásának összetevőit is lehet vizsgálni a régi korokban, hanem az egyes személyekét, individuumokét is. „Néhány életrajzi tanulmány már bizonyította, hogy egy középszerű, önmagában nem különösebben jelentős személyiség - aki éppen ezért reprezentatív - mikrokozmoszként foglalja magában azokat a vonásokat, melyek egy meghatározott történelmi időszak valamely társadalmi rétegére jellemzőek, legyen az a XVII. századi osztrák nemesség vagy angol alsópapság" -, illetve - tesszük hozzá mi - XVII. századi magyar írástudó értelmiség. A kérdés lényege éppen ez: megtalálni az egyébként is forrásszegény középkori századokban azokat, akikkel önmagában soha nem foglalkozott a tudomány, mert nem voltak egyenként történelemformáló, befolyásoló személyek. Minél lejjebb megyünk a társadalmi hierarchiában, annál kevesebb forrásra bukkanunk, amelyek összességükben megbízható és elegendő adattal rendelkeznek életút és mentalitáskép felrajzolására. Kiváltképp igaz ez Magyarországon, ahol éppen az általunk vizsgált időszakban az adott történelmi helyzet következtében ezek a források nagyrészt elpusztultak. Másrészt a török korszak végének és a Rákóczi-szabadságharc éveinek kutatása során - erre az időszakra esik hősünk élete - a magyar történettudomány minden jelentősebb társadalmi, politikai, gazdasági, katonai stb. kérdést vizsgálat alá vett már, természetesen a további kutatások lehetőségének a fenntartásával. De ugyanígy foglalkoz5