Praznovdszky Bence: Menyői Tolvay Ferenc végrendelete 1710 (Múzeumi Értekező 9. - Salgótarján, 1995)

„(hogyha sok ismeretségemmel nem segítettem volna a dolgot") akkor ezek az ügyek még ma is elintézetlenek, írja. A korrektség úgy kívánja, hogy a lista végére ő is felsorolja amit Bakó Judittól kapott. Ez a lista sokkal szerényebb és általában minden tétel minősítése silány, értéktelen. Szerepel köztük jegykendő, több hordó bor, amelynek nagy része lőre, liszt, vaj, túró, szalonna. Végrendeletét zárva megjegyzi, hogy úgy tűnik neki, felesége megváltozott irányába. Látja „nagyobb fidelitását s indulattyát", de ettől függetlenül mégis ilyen formában rögzíti végakaratát és megjegyzéseit. Valószínűleg megérezte, hogy felesége kedvének változása nem független a végrendelet megírásának tényétől, s elég bölcs volt ahhoz, hogy lássa: miért és minek szól ez a hangulati javulás. Onnan is érezte ezt, hogy levelet írt a feleségének, felsorolva ezeket a vádakat ellene „ismerje meg vítkeit s előttem tegyen confessiot", de a felesége egyáltalán nem válaszolt ezekre a szemrehányásokra, sőt férjét gyalázta válaszában újra csak. Mindenesetre az is tény, hogy házasságuk során igen keveset éltek együtt. A felesége Marczinfalván lakott s onnan ment fel Tolvay Ferenchez először Murány várába, majd 1707-től Kassára. Az olvasható ki a végrendeletből, hogy tartósan nem is költöztek öszsze. A végrendelet a történeti-művelődéstörténeti adalékokon kívül stílusa miatt is érdemes figyelmünkre. Magyar kifejezései jóízűek, színesek. „Edegen szívű feleségem", „szomorú árva özvegység." Igen gyakori az élőbeszédre utaló stílus: „mondottam imhol fiam", Rózsa Ferenc nevű adósát „megbélyegeztetett lelkű embernek" nevezi, aki addig könyörgött, reménykedett, amíg két hétre kért és kapott tőle kölcsönt s már három esztendeje tartozik vele. Más helyütt ő maga tűzte mondatába egy adósság megnevezése után: „Közmondás: Az adósság el nem vész." Összességében elmondhatjuk tehát, hogy Menyői Tolvay Ferenc végrendelete sokrétűen elemezhető művelődéstörténeti forrás a XVIII. század elejéről. Kiderül belőle egy jómódú magyar 46