Salgótarjániak a Don-kanyarban 1942-1943. (Múzeumi Értekező 8. - Salgótarján, 1990)

Bevezető

7 h 35-kor a pc. ho.-beli üp. jelenti, hogy egy óra alatt kb. 30-35 gk. haladt a túloldalra, a Don parton az oroszok nagy tömegekben húzódnak hátra. 17 h-kor már azt jelenti a 2. ü. feti., hogy az oroszok pánikszerűen menekülnek a Donon át úszva és csónakon.... IX. 11-én A 23. gy. e. hajnalra egész hosszában megszállotta az előírt sávban a Dont és megtisztította a falut." M Sztorozsevoje községnek 1942. szeptember 11.-i visszafoglalása, s néhány arcvonalkiigazító vállalkozás után szeptember végére befejeződtek a hídfőcsaták. A csapatok az elért vonalban védelemre rendezkedtek be. A 20. könnyű hadosztály véres vesztesége (megsebesült, eltűnt, hősi halált halt) meghaladta a 4000 főt, s ebből kb. 700 nógrádi, illetve hevesi honvéd maradt ott örökre a Boldirevkán, Novo Uszpenkán, Rosszoskiban és Sztorozsevoje keleti szegélyén létesített - ma már jeltelen temetőkben. " 1942. őszén - a tavaszi kivonulóhoz képest - egy, személyi állományában, fegyverzetben és felszerelésében megfogyatkozott, súlyos ellátási és utánpótlási gondokkal küzdő, a hídfőcsatákban leharcolt magyar hadsereg várta sorsának beteljesedését. A hadsereg kezdetben remélt gyors kivonása lekerült a napirendről. A német hadvezetés saját és szövetséges erőit - szinte hatásos tartalék képzése nélkül - mind az elért, hosszú keleti arcvonalra sorakoztatta fel. A magyar politikai és katonai vezetésnek, bár ismerte a "doni hadsereg" ezernyi problémáját, az 1942. őszére leromlott állapotát, nem volt távlati terve a kialakult helyzet megoldására. A háború végkimenetelétől függetlenül, a jövőre gondolva - a visszakapott magyarlakta területek megőrzése és a belső rend fenntartása érdekében - egy ütőképes hadsereg kiépítésére törekedett ekkor már. Embert, fegyvert próbált tartalékolni, ha kellett a 2. magyar hadsereg megerősítéséről való lemondás árán is. A németektől várta a segítséget, s csak némi fegyverzeti, felszerelésbeli kiegészítésre és a személyi állomány fokozatos felváltására hajlott. A salgótarjáni zászlóalj, de egyben az egész magyar hadsereg az 1943 januári eseményeket megelőző, az ún. harci szünet alatti állapotát jól tükrözik Várnagy őrnagy harcjelentésének alábbi sorai: "A zászlóalj 1942. szeptember 9.-től kezdve átlag napjában 8 h.-i pihenőt élvezett, de ebben a pihenőben a legénységnek az étkeztetése is benne foglaltatik. Hosszúnyelű szerszám hiányával az erődítési munkálatok legnagyobb részét a mészköves gyökerekkel áttüzdelt talajon a rendszeresített gyalogsági ásókkal végezték. És ez a munka a bekövetkezett támadásig sem volt tökéletesen befejezve, mert az állandó hófúvás a meglévő árkokat állandóan betemette, s így a harc mellett a kimerítő hólapátolás is kifárasztotta az embereket." Ы A kiszolgáltatott, megfogyatkozott, 200 km hosszú arcvonalat védő magyar hadsereg nem tudott sokáig ellenállni a túlerőben lévő szovjet csapatok csapásainak . 1943. január 12.-én az urivi, 14.-én a scsucsjei doni hídfőnél törték át arcvonalát. Magyar katona még olyan nehéz és mostoha körülmények között soha nem harcolt, mint a 2. magyar honvéd hadsereg katonái a doni téli csatában. Voltak alakulatai, 8