Salgótarjániak a Don-kanyarban 1942-1943. (Múzeumi Értekező 8. - Salgótarján, 1990)

20. könnyú hadosztály lovasszázad harctudósítása 1943. I. 1–II. 28. Szilágyi Dezső harctudósítása

önállósítottuk magunkat tőlük. Szabadon folytathattuk az utunkat. Itt a gyűrű nem volt teljes, volt reményünk a kiszabadulásra. Pihenő nélkül mentünk át a falvakon, végig súlyos nyomait látva a felszabadító harcoknak. Sok orosz és német halott, elhagyott orosz géppuskák, autók. Alig vánszorogtunk, de mentünk. A sebesültjeink és a fagyott embereink voltak a legnagyobb gondjaim. Vittük őket. így vánszorogva mentünk át Mocsagi községen, mikor is a sötétség beálltakor észrevettük, hogy előttünk harc folyik abban a községben, ahol éjjelezni akartunk. Jelentettem Rabács ezredes Úrnak, mire Ő visszaparancsolt bennünket a községbe, ahol biztosítva éjjeleztünk. Legénységem összeesve aludt reggelig. Irtó fáradtak voltunk. Enni csak a helyszíni beszerzés útján tudtunk. 43. II. 6.-án 8 h-kor ismét elindultunk, mint elővéd, megerősítve a 9. lovasszázaddal. Nehéz menet után Kriveckojéba értünk, s ott éjjeleztünk. Az első szállás volt, ahol az agyonhajszolt legénység pihenni tudott valamit. 43. II. 7.-én irtó hidegben és igen nehéz úton menetelve Troickojéba értünk, s ott elszállásoltunk. Itt már éreztük, hogy teljesen készek vagyunk. Mindenki átfagyva, agyonfázva a végkimerüléshez közeledett, hiszen ennivalónk végleg elfogyott. A lovaink is a végüket járták. A konyhát már csak segítséggel tudtuk magunk után hozatni. Egy sebesültekkel megrakott szán és két, fegyverrel megrakott szán már le is maradt. Utóbb kiderült, hogy a németek kiforgatták a sebesülteket és tűzgépeimet, elrabolták a szánkókat a lovakkal együtt. Embereim napról napra fogytak. Előző nap zászlóalj segédtisztem, Sebestyén György zászlós * is betegen és összefagyva elmaradt. Mint később kiderült, egy érte visszamenő szánt, még mielőtt az felvette volna, a németek elrabolták. így ő betegen ottmaradt. 43. II. 8.-án 6 h-kor elővédként folytattuk menetünket Marino felé, ahol az igéret szerint magyar parancsnokságnak kellett volna lenni. Nem volt. A vasúti forgalom is négy napja szünetelt. Fel volt minden robbantva. Ide ismét befutottak a németek is. Teljes volt ismét a bizonytalanságunk. 43. II. 9.-én 6 h-kor indulás és délután 16 h-ig egyfolytában menetelve érkeztünk be Sorinóba. Itt tudtuk meg, hogy Marinóban együtt aludtunk az oroszokkal. Reggel, mikor a zömünk kijött a községből, akkor bújtak elő és a végén lemaradozókat csendben összeszedték. 43. II. 10.-én 9 h-ra Obojánba értünk. Itt sem volt magyar parancsnokság, de a németektől már vételezni tudtunk. Itt volt az első biztonság érzetünk, hogy kikerültünk a többszörös bekerítés veszélye elől. Folytatva a menetet Kamenkán éjjeleztünk. 69