Salgótarjániak a Don-kanyarban 1942-1943. (Múzeumi Értekező 8. - Salgótarján, 1990)

Isten nevében 1942 – A Muszka fronton. Bartha József naplója

szünet nélkül folyik a harc. Azt hiszem a németek hamarosan döntést fognak kicsikarni és akkor az orosz megint futni fog egy pár kilométert. Éppen most kaptam kézhez az én aranyos anyucikám levelét és sajnos én is ott sírtam ahol senki sem látott. Itt a fronton bontakozik ki az, hogy ki hogy szereti családját. Fájt a szívem, majd meg hasadt és potyogtak a könnyeim mikor olvastam a levelet. Szegénynek nincs odahaza senkije aki megvédené. De nem baj, ha a jó Istenke hazasegít mindenkinek nagyon szépen meg fogok köszönni mindent, támogatást és vigasztalást amivel az én kicsi családomat részesítették. Az éj folyamán a Ráták egész éjjel bombázták a tőlünk jobbra harcoló egységeket. Nem tudom megérteni, hogy ellentámadás nélkül hagyják a Ráták éjszakai működését. Nem hogy éjszaka, de még nappal sem látni saját repülőt. Mi az talán már nekünk nincs repülőnk. Augusztus 17. hétfő* A titáni harc tőlünk jobbra folyik. Mi már a harmadik napja, hogy itt vagyunk védelembe, de hál, a jó Istennek eddig még csak sebesülés sem történt. Igaz, hogy a velünk szemben lévő oroszok sem, meg mi sem tüzelünk, csak néha-néha a tüzérség lő egyet-egyet kölcsönösen. Ma délután átköltüztünk egy másik magunk ásta fedezékbe, mert az előző nem volt eléggé jó. Kicsi volt és nem elég mély. Azt hiszem ez valamivel biztonságosabb lesz, mint az előbbi. A már két napja tartó titáni harc tőlünk jobbra egy kissé alább hagyott, úgy látszik mind a két fél egy kis lélegzethez akar jutni. Lassan este lesz és nemsokára hozzák a vacsorát, reggelit és a holnapi ebédet, ami elég szűkös. Mert bizony reggelire kávé, ebédre meg egy kis lekvár, meg esetleg egy kis kevés méz nem elégíti ki a harcoló honvéd gyomrát, de hát mit csináljunk. Szólni nem szólhatunk semmit, mert háború van. Azt kell és annyival kell beérnünk, amit és amennyit adnak. Az éjjel a Ráták, nem igen mertek már lámpavilág mellett bombázni, mert elég erős légvédelmi üteget kaptunk, így nagyon sok bombát sötétben, vaktában kellett nekik ledobálni, amik nem igen tettek kárt csapatainkban. Augusztus 18. kedd Gyönyörű szép csillagos éjszaka után, hűvös, ködös reggelre virradtunk. Ki vagyunk teljesen merülve. Egyrészt az álmatlanság, másrészt az elégtelen koszt miatt. Fronton aludni lehetetlen. Éjszaka szolgálatban vagyunk mindig a zászlóaljparancsnokság mellett, mert aknavetőink nincsenek, nappal lehetne aludni, de akkor meg a nagy ágyúzások miatt nem tudunk aludni. Borzasztó. A szemünk majd leragad az álmosságtól, aludni mégsem tudunk. Ha egy-egy kicsit el is szunnyadunk, elbődíti magát egy-egy ágyú, ijedten ugrunk fel és lesünk mi történt, talán az orosz tört be. Mikor lassan magunkhoz térünk akkor jövünk rá, hogy lehetne nyugodtan tovább aludni, mert saját lövés volt, nem orosz. Úgy látszik mind a két fél pihen, mert most minden csendes, csak néha-néha pukkan egy-egy puska, vagy messze tőlünk egy-egy ágyú. így hát megpróbálunk egyet szundítani. Nappal a repülőtevékenység elég nagy. A nap folyamán a Ráták egyszer támadták a tőlünk jobbra küzdő csapatokat. A mi védelmi vonalunkon eddig semmi különösebb esemény nem történt. A mi repülőink részéről csak 35