Cs. Sebestyén Kálmán – Szvircsek Ferenc: Nógrád Megye Történelmi Helységnévtára. (Múzeumi Értekező 7. - Salgótarján, 1989)
és hangzását igényelte, de emellett nem vetette el a régibb keletű nevek visszaadásának lehetőségét sem. Az általa készített javaslat, mint érdekesség, a harmadik oszlopban olvasható. A hozzászólások sorából kritikusabb hangvétele miatt érdemes idézni ugyancsak az idézett lapban, április 2-án megjelent "Machulina-hegy" aláírású glosszát. Sok szempontból jogos észrevételt fogalmazott meg, amikor leírta: "A megyei történelmi és nyelvi emléknek nem emeltek valami fényes obeliszket a tisztelt bizottság tagjai, s midőn a történelmivé lett nevek iránti kegyeletet összetörik, akkor megrázkódtatják a saját magyar hazánknak történelmi jogokra épített alkotmányát." Nem a nevek hangzása, hanem hordozóik szelleme a lényeg. A kortársak által jogosan bírált helynévmagyarosító túlkapáshoz hozzászólva sokan, köztük Gaál Mihály, jogosan támaszkodott Széchenyi István nemzetiségi kérdésben tanúsított bölcsességére a nevek vitájában. Az erőszakos magyarosító politika csak a szlovák nacionalizmusnak használt még akkor is, amikor igaz az is, hogy a nemzetiségek tankönyvekben, iskolai iratokon kiegészítésül saját elnevezésüket is feltüntethették. Az ipari vállalatok tetszésük szerinti elnevezést használhattak, a bankokhoz hasonlóan. Ügykezelési nyelvük is szabadon megválasztható volt, utalunk példaként a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt.-re, melynek hivatalos nyelve 1902-ig a német volt. A vármegye területén fekvő községek, valamint egyéb lakott helyek neveit az 1898: IV.te.2. és 3. §-aiban foglaltak alapján 1904. május 27-én hirdették ki. Törvényhatósági határozata 1904. május 3-án született meg 43/1904. számon. A határozat hangsúlyozta, hogy a lakosság érdekeinek szem előtt tartása mellett az idők folyamán felejtett régi, magyar hangzású, nagy történelmi múltjuk jelentősebb mozzanatait megörökítő elnevezéssel fogják felcserélni az idegen elnevezésű községneveket. Ezt a névváltozatot a negyedik oszlopban olvashatjuk. A névmagyarosítás 1905-ben a 13 4179 sz. rendelettel lépett érvénybe, amikor az országos törzskönyvbizottság javaslata alapján megállapították a megye községeinek új neveit. A névváltoztatást a kijelölt községek közül 10 ellenezte, végül azonban az Országos Községi Törzskönyvi Bizottság csak egynek - Ozdinnak - hagyta meg eredeti nevét. A listát a Nógrád megye Hivatalos Lapja 1906. március 27-én tette közzé. Néhány adalék a névmagyarosítás köréből... A Budapesti Hírlap 1909. július 18-i számában vetette fel Gárdos Mór sátoraljaújhelyi tanítónak azt az ötletét, hogy Kürtabony /a volt Szklabonya/ és Sztregova községek vezetői eszközöljék ki községük nevének Mikszáthfalvára és Madáchfalvára történő módosítását. Sztregova-ügyben maga a család is megszólalt, amikor Madách Imre unokaöccse tiltakozott az ősi predikátumot adó név megváltoztatása ellen. /Losonc és Vidéke 1909. augusztus 1./ A megye vezetése is a költő iránti tiszteletből változatlannak hagyta a község nevét. Vele ellentétben Kürtabonyt a község kérésének megfelelően Mikszáthfalvára változtatták 1910-ben. /Losonc és Vidéke 1910. április 17./ Végezetül három extrém eset. Pálfalva és Andrásfalva 1909-ben egyesült, s nevét - igaz ideiglenesen -' Pálandrásfalvának állapították meg. /Losonci Újság 1909. december 30./ Amikor 1915-ben Csehberek, á korábbi Csehbrézo község tűzvész áldozata lett, felépítésére indított gyűjtéskor merült fel nevének újraírása Nógrádfalva néven, valószínűsíthetően az összefogást kívánták ezzel a lépéssel szimbolizálni. /Losonci Újság 1915. október 21./ S egy példa a közelmúltból: a megyei közgyűlési határozat szólt 1935. március 28-án Mátranovák és Mátranovák bányatelep nevének megváltoztatásáról Mátraszög és Mátraszögbányatelep néven. A kérvényt a belügyminiszterhez is felterjesztették. /Nógrád és Hont e.e.vm. Hivatalos Lapja 1935. április 25./ 11
