Hlavacska Edit: Salgótarján utcanevei; Névtár és rendszertani vizsgálat. (Múzeumi Értekező 6. - Salgótarján, 1989)

Szegeden pedig minden kilencedik utcanév tartozik e kategóriába. Ez azért is feltűnő, mert — mint láttuk, főleg településtörténeti okok miatt — Salgótarjánban igen kevés a természetes keletkezésű, hivatalossá emelt utcanév. A hivatalos elnevezőket illeti tehát a dicséret azért, hogy az összes név 18%-a valamilyen reális helyviszonyra utal, további 9% pedig — közvetett vagy közvetlen szemlélet alapján — az utca sajátosságát fejezi ki. A motiválatlan nevek csoportjában már a korábbiakban is utaltunk a személynévi előtagú utcanevek indokolatlanul magas arányára. Ezzel kapcsolatban a magyar települések névadói gyakorlatában egy sajátos jellegzetességet, tendenciát figyelhetünk meg. Várakozásunktól talán némiképp eltérően a település nagyságának növekedésével fordított arányban áll a személynévi elemet tartalmazó utcanevek rendszerbeli gyakorisága. Budapesten csupán minden nyolcadik név tartozik ebbe a kategóriába, százezres városainkban ez az arány 40% körül mozog (Pécs: 37%, Székesfehérvár és Nyíregyháza 42—42%, Szeged 44%), a Salgótarjánhoz hasonló nagyságú városokban — viszonylag nagyobb szóródással — 50% körüli arányt tapasztaltunk (Orosháza 43%, Zalaegerszeg 49%, ózd 64%). Egyes településeinkről még elrettentőbb példákat említhetünk (Esztergom 67%, Kiskunfélegyháza 73%), s meglepő lehet az is, hogy falvainkban 79% fölé is mehet az arány. Mindezzel együtt megállapíthatjuk, hogy az újabb utcák személyekről történő elnevezése csak valóban a legindokoltabb esetben célszerű. A történeti vizsgálódások során is észlelhetjük, hogy a fenti kategória ellenpólusát a helynévi előtagú motiválatlan nevek jelentik. Salgótarjánban csupán б ilyen nevet találunk, ezzel szemben Szegeden az összes név 18,5%-a, Budapesten pedig 25%-a tartozik ide. Az arányok alapján az az érzésünk, hogy a névadói gyakorlatban nagyobb figyelmet érdemelnének ezek az utcanevek. Az elvont fogalmak, eszmék, a szocializmussal kapcsolatos kategóriák utcanévbe emelése a más településekkel való összevetésben sem látszik indokoltnak : a mai Salgótarjánban csaknem minden tizedik utcanév ide tartozik, Budapesten és Szegeden csupán 4,2% illetőleg 6,4% az arányuk. A város ipari jellegével szerencsésen összekapcsolhatók — a további névalkotásban is — a foglalkozást jelentő nevek. A pusztán esztétikai indítékkal adott nevek aránya nagyobb városainkban — a nagyobb névszükségletből adódóan —• magasabb, a Salgótarjánban mutatkozó arány (4,4%) háromszorosát is meghaladhatja. Mivel a választás e körben a legönkényesebb, szaporításuk során nagyon mértéktartóan kell eljárni. 74