Hlavacska Edit: Salgótarján utcanevei; Névtár és rendszertani vizsgálat. (Múzeumi Értekező 6. - Salgótarján, 1989)

alapjaiban érintették. Az irredentának tartott helynévi előtagok kivétel nélkül kicserélődtek. A típusváltást a személynévi előtagú nevek hulláma jelenti. Bizonyos időszakokban szinte kizárólag ilyen neveket adtak régebbi és újonnan épült utcáknak egyaránt. Az egyoldalúságot növelte, hogy a magyar történelem, művészet, tudomány képviselői mellett elsősorban a kommunista munkásmozgalom képviselőinek állítottak emléket. A pusztán emlékállító funkciójú személynevek csoportján belül legszerencsésebbnek azt a réteget tarthatjuk, amelyben a Salgótarjánnal kapcsolatos személyek szerepelnek. Sajnálatos azonban, hogy a fent említett ideológiai egyoldalúság itt még erőteljesebben jelentkezik. Ezzel a tendenciával kapcsolatos, hogy viszonylag sok névben örökítik meg a szocialista eszméket, az új társadalmi renddel kapcsolatos fogalmakat, eseményeket. A felszabadulás utáni időszakban bizonyos törekvés mutatkozik meg a természetes nevek megőrzésére, sőt számuk néha gyarapodott is. Elsősorban a helymegjelölő szerepű meghatározó elemek felújítása, vagy az utcának arról a külterületről való elnevezése, amelyen épült, helyeselhető. Úgy tűnik azonban, hogy az utóbbi évtizedben, sajnálatos módon, háttérbe szorult ez a névadási jellegzetesség. Az elmúlt évtizedek viszonylatában a motivált nevek száma lényegében nem változott ugyan, ez azonban arányuk fokozatos csökkenését is jelenti ugyanakkor. Az sem szerencsés, hogy jórészt kiszorultak azok a nevek is, amelyek a helybeli iparral, bányászattal voltak közvetlen vagy közvetett kapcsolatban. Előfordulhat, hogy egy-két évtized múlva a bányászat teljes megszűnése után az utcanevek között nemigen lesz olyan, amely Salgótarján egykori bányásztelepülés jellegére utalna. A motiválatlan nevek között helyeselhetjük a Salgótarjánnal kapcsolatban levő településekről történő elnevezéseket. Összegzésképpen azt is megállapíthatjuk, hogy a városban az egyes utcák nevei meglehetősen sűrűn változtak, s gyakran nem is éppen csak a feltétlenül szükséges változtatásokat végezték el a hivatalos szervek. Elgondolkodtató, hogy Salgótarjánban csupán két olyan utcanév van (Karancs utca, Pécskő utca), amely évszázados múltra tekint vissza. Az eléggé át nem gondolt, vagy éppen túlzottan is tendenciózus névadói tevékenység eredményeképpen pedig mind a két világháború között, mind a felszabadulás után meglehetősen egyoldalú, aránytalan névstruktúra alakult ki a városbari. Másrészt pedig — mivel a helynevekkel szemben támasztott egyik legfontosabb követelmény az állandóság — a hivatalos nevek gyakori változásai miatt az utcanevek nem vagy csak jóval a névadás után váltak általánosabban is ismertté, így alapvető funkciójukat is csak részlegesen teljesíthették. 72