Hlavacska Edit: Salgótarján utcanevei; Névtár és rendszertani vizsgálat. (Múzeumi Értekező 6. - Salgótarján, 1989)

BEVEZETÉS A hetvenes évek közepétől egyre nagyobb számban látnak napvilágot az egyes települések, leginkább városok utcanévanyagát és ezek névtani szempontú feldolgozásait tartalmazó munkák. A teljesség igénye nélkül idó'rendben megemlítek néhány ilyen jellegű munkát: Péter László, Szeged utcanevei (1974); Fekete János, Kiskunfélegyháza településfejlődése és utcaneveinek története (1974); Dobosy László, Ózd utcahálózata (1974); Hajdú Mihály, Budapest utcaneveinek névtani vizsgálata (1975) ; Benczéné Nagy Eszter—Fülöp István—Markó Imre Lehel, Zalaegerszeg utcanevei (1977); Molnár György, Székesfehérvár utcaneveinek névtani vizsgálata (1977); Urbán Teréz, Nyíregyháza utcanevei (1978); Hajdú Mihály, Orosháza utcanevei (1980); Barta László, Szentes utcanevei (1980); Kmetty Kálmán, Balassagyarmati utcanevek (1980); Fülöp László, Kaposvár utcaneveinek névtani vizsgálata (1981); Lakatos Erika, Tata utcanevei (1982); Pethő Zsoltné Németh Erika, Szentendre utcanevei (1983); Pifkó Péter, Esztergom utcanevei (1984); Nábrádi Mihály szerk., Debrecen utcanevei (1984); Erdélyi Erzsébet, Nagykőrös utcaneveinek története 1850 és 1982 között (1985); Boros Edit, Ajka utcanevei (1987). Ezt a sort szeretném folytatni dolgozatom közreadásával. Az e témakörbe tartozó munkák különböző céllal és igénnyel születtek. Van, amelyik — mint pl. Hajdú Mihály, Budapest utcaneveinek névtani vizsgálata (NytudÉrt. 87. sz. Bp., 1975) — egy adott terület teljes utcanévanyagának szinkron, kizárólag névtani szempontú vizsgálatát végzi el. Főleg elméleti jellegű, csak a vizsgálati kereteket adja meg, a névanyagot csupán jelzésszerűen ismerteti. Más jellegű feladatot vállal Péter László, Szeged utcanevei című munkájában (Szeged, 1974). A történeti és a mai utcaneveket egyaránt feldolgozza, s a névanyagot nem csupán nyelvészeti, névtani szempontból igyekszik hasznosítani, hanem történeti, művelődéstörténeti, néprajzi tanulságait is kiaknázza. Megint más munkák a szinkron utcanévanyag összegyűjtését, s a már kidolgozott elméleti keretek felhasználásával (ezt az adott névanyagnak megfelelően módosítva) annak rendszerezését végzik el. Az utcanév-kutatások célját feladatát, jelentőségót ma sem határozhatjuk meg pontosabban, sokoldalúbban, mint ahogy azt a hazai névtan egyik legjelesebb kutatója, Hajdú Mihály tette 1980ban: ,,A hivatalos névadásnak legkülönösebb és legvitatottabb megnyilvánulási formája a közterületek elnevezése, az utcanévadás. Ennek az az egyik oka, hogy az utcanevek a hivatalos nevek közül