Horváth István: Reformgondolkodás Magyarországon a XIX. Században. (Múzeumi Értekező 5. - Salgótarján, 1989)

tikus alkat: Sréter János. A jogászi végzettségű alispán, aki politikai írásaival tette ismertté nevét megyéjében, és szélesebb körben is. Sréterben megismerhetjük a reformkori politikus kapcsolatrendszerét, nézeteit. Mindez a reformkor egészére vonatkozó történeti képünket gazdagítja. A harmadik portré Kubinyi Ferencé, aki a döntés és cselekvés tartós folyamatának részeseként karakterisztikus. Olyan mentalitást villant fel sorsában, amely a nemzeti fejlődés XIX. századi szakaszában általános volt. Politikusi, tudósi áldozatvállalás jellemezte életét. Sorsában az összetételében, és nézeteiben heterogén köznemesség történelmi szerepének utolsó esztendei is feltárultak. Sréter és Kubinyi a liberális, birtokos köznemes jellegzetes képviselője, összekötötte őket a küzdelmes történelmi múlt iránti tisztelet. Az új értékek születése a régiek pusztulása formálta egyéniségüket. E fenti, a XIX. századi értelmiségi pályáktól sokban eltérő nagyiváni életút értékteremtő törekvéseiben velük mégis mélyen közös. Nem passzív szemlélők, hanem alakító, tevékeny értelmiségi létet választottak, a műveltség számukra biztosan eligazító értéket jelentett a forradalom irányában, az új, polgáriasodó világ születésében. Sréter János, Kubinyi Ferenc, Nagy Iván származásukból, osztálytudatukból adódó történelmi tablója tanulságos. Azzal a meggyőződéssel adjuk át a szót a szerzőknek, hogy munkájuk közkinccsé tétele révén ismét közelebb juthatunk multunk sokoldalúbb, reálisabb megismeréséhez. A megyei tudományos tevékenységet célunknak megfelelően ismét bekapcsolhatjuk a magyar tudomány rendszerébe. A szerkesztő