Horváth István: Reformgondolkodás Magyarországon a XIX. Században. (Múzeumi Értekező 5. - Salgótarján, 1989)
Sréter János - A politikai rendszer fejlesztése
Ha most ezt a négy pontot áttekintettük, akkor a kérdésünk egyáltalán nem tűnik ma jogosulatlannak: ha e négy pont igaz — márpedig ebben nincs okunk kételkedni —, akkor az alkotmány, a Corpus Juris ténylegesen betölti-e azt a feladatot, amit egy korszerű alkotmánytól elvárhatunk, vagy az alkotmányt mentő lehetőségek már akkor is rendkívüli szűkek voltak? A kérdés akkor nem fogalmazódott meg. De a korszak következő periódusában a nemesi politika ismételten találkozott e problémával amely után a tényleges megoldáson kellett gondolkoznia. Annak igénye azonban már akkor is felvetődött, hogy szorosan az alkotmányhoz kötődően kerüljön sor a „javításra". Ennek elmulasztása esetén ugyan pontosan körvonalazták a megyei rendek a várható eseményeket, amikor azt írták: ,,Midőn régtőlfogva tartó nyavalyák a nemzet belső ereinek szabad munkálását s kifejtését soká visszatartóztatják, maga a természet törekszik a hibás részek leválasztására." E hibás rész pedig nem lehetett más, mint a nemesi politikusoknak az a csoportja, akik „elmetehetségeit inkább hiúságból, mint a közjó iránti tiszta szándékból szereti tündököltetni." 51 Az alkotmányos viták során néhány akut kérdés is megfogalmazódott a megyei küldöttségben. így kiemelkedőnek tartom azt a megyei liberális csoport által képviselt álláspontot, amelyet az országgyűlési képviseletről, a nemzet képviseletéről hangoztatott. E szerint ,,a nemzeti kép viselés a nemzet minden osztályára teljesen és kizárólag a közrendek táblájánál legyen egyesítve, s az egész ország kívanati, csak ezen tábla nyilsitkozásaiba szemléltessenek, a főrendek táblája pedig tehessen ugyan figyelmeztetéseket, mérsékelő javaslatokat, de korlátlan „tiltom" által a közrendek nyilatkozásaiban képeztetett or&zágkívánatokat ne akadályozhassa". Az arisztokrácia vétóját elvető javaslatot, valamint az idézetben olvasható azon gondolatot, hogy a„nemzet minden osztályára" kiterjedő képviselet valósuljon meg, a megyei közgyűlés elfogadta. 52 Bár a későbbiekben látni fogjuk ennek értelmezésében, gyakorlatában a ,,rendi"szemlélet jelent meg. Még a konzervatív felfogású csoport is elítélte a tisztújítás során meghonosodó gyakorlatot. Véleményében ugyan azt fejezte ki, hogy a választás „a nemesség legfőbb kiváltsága", de arról is őszintén szólt, hogyan élt ezzel a politikai jogával a nemesek leszegényedett része: „Vajon bírnak-e szegények elegendő tehetséggel ezen kiváltság használatára? Sokan hozzá sem jutnak: mivel egész idejüket élelem keresésre kénytelenek fordítani, s a mindennapi szükség nem engedvén, hogy a közvetlen érdektől távolabb álló gondolatokkal foglalatoskodhasaa67