Horváth István: Reformgondolkodás Magyarországon a XIX. Században. (Múzeumi Értekező 5. - Salgótarján, 1989)
Sréter János - A megye állásfoglalása az 1825-os országgyűlésen
a hazai kereskedelem fejlesztése előtt álló kormányzati gátak eltávolításában látták. Az ország haladó erőinek álláspontja tükröződött a nemzeti nyelv, az oktatás kérdésében kialakult magatartásukban is. A követutasítás azt is tanúsította, hogy a rendek véleménye ezekben a kérdésekben egységes volt, azaz a politikai cselekvés alapja : a nemzeti önállóság és a rendi alkotmány helyreállítása; a politikai cselekvés iránya: a Habsburg ellenség; célja: a magyar nemesi rend hatalmának további biztosítása tekintetében a kialakuló politikai véleménykülönbségek megnyugodtak. Ezt az egységet igazolta az is, hogy a követutasításból teljességgel kimaradtak a nemesi renden túli társadalmi csoportok: a jobbágyok, a szaporodó szabadfoglalkozású értelmiségi és iparos réteg belső helyzetére vonatkozó kívánalmak. Azaz a magyar társadalom és gazdaság akut problémái nem nyertek még megfogalmazást. Ezt bizony nem lehet másként minősíteni, mint a megyei rendek szűklátókörüségének. Ebben az értelemben használtuk a ,,bizonyos vonatkozásban" megítélést. Ugyanis nyilvánvalóan érzékelhető volt a rendek és a bécsi udvar viszonyának szabályozása az ősi nemesi jog szokása alapján egyfelől, amely a nemzeti fejlődés oldaláról kedvezőnek nevezhető. Másfelől a nemesség és a magyar társadalom többi osztályának kapcsolata ugyanezen ősi jog fenntartása alapján gátló tényezőként jelent meg, és ez már igen sok ellentmondással tarkítva élt a vezető politikai réteg tudatában és magatartásában. A nemzet és haladás egységes gondolatrendszere Nógrádban sem honosodott meg ebben az időben. Az elindított politikai folyamatok azonban nem rekedtek meg ezen a ponton. Nógrád közéletében meghatározó szerepet vállaló politikai erők csoportosulása, szembenállása és szövetsége éppen úgy tetten érhető itt is, mint megfigyelhető az országos politikában. Az 1825—1827-es országgyűlés berekesztése után a megyék túlnyomó többségében továbbra is élénk maradt a közélet. A királyi döntés értelmében megkezdhették munkájukat azok a országos bizottságok, amelyek az egyes — elsősorban a közigazgatás javítását célzó — vitatott kérdésekben az országos helyzet összegzésére, javaslat megtételére jöttek létre. Az 1790-iki országos bizottságok rendszeres reformmunkálatai így végre elindultak. A bizottságokban folyó munka elsősorban a sérelmekhez kötődött, a „kívánalmakkal" foglalkozott. A bizottságokban folyó vita, a véleményegyeztetés, a véleményeltérés hevessége következtében, no meg a ténylegesen meglevő problémák alkalmasak voltak arra, hogy a különböző felfogások összeütközése mellett, az azonos véleményen levők is megkeressék egymást. Kezdetben ez a kapcsolat laza, a későbbiekben egyre szorosabb, politikai erőként volt jelen. Mindez 47
