Horváth István: Reformgondolkodás Magyarországon a XIX. Században. (Múzeumi Értekező 5. - Salgótarján, 1989)

Sréter János - Politikai nézetek és viták a reformkori Nógrád megyében az 1830-as évek elején

tő erőket. Fokozatosan kialakult az új minőség felé orienált politikai cselekvés fő vonala, amelynek központi gondolata: az önálló nemzeti állam létrehozása volt. Ezekkel a gondolatokkal és megoldásra váró körülményekkel bőségesen találkozunk a kor Nógrád megyéjében is. Az 1820-as években igen sok és méreteiben különböző, jelentőségében azonban nem elhanyagolható feszültség alakult ki. A konfliktus fő szála kapcsolódott a fentebb jelzett udvari politikai megvalósulásához. 1823ban a megye vezető politikai körei szembehelyezkedtek a királyi leirattal, amely újabb adót, újoncokat követelt. A vármegye azok közé a vármegyék közé tartozott, ahol csak katonai erőszak alkalmazásával tudta báró Wenckheim József királyi biztos érvényre juttatni a királyi döntést.

1 A vármegyét ért sérelem és az arra adott válasz hosszabb ideig meghatározta a központi irányítás és a vármegye kapcsolatát, amelyre ez a konfliktus rányomta bélyegét. A vármegyei — vagy általánosabban fogalmazva — a feudális viszonyok tarthatatlanságára utalt az a feszültség is, amely 1825 tavaszán a megyebeli Zelene község jobbágyai és a Tihanyi birtokot irányító ispán között kialakult. Az úrbéri szolgáltatások rendezetlensége, a robotoltatás végnélkülisége — azaz a mindennapi élet sok-sok gyötrelme — volt a konfliktus oka, amely hetekre izgalomban tartotta a megye irányítóit. Az eseményt csak katonai erővel, a szervezést irányítók börtönbe csukásával tudták lokalizálni.

2 A megmozdulás „mögöttes" tartományában az a jobbágyok körében élő illúzió is jelen volt, amelynek táplálója a népet szerető „jó király" iránti vonzalom volt. Ez is magyarázata lehetett annak, hogy az eseményt mélyen elhallgatta a vármegyei politika. Mindamellett az is tény : e figyelmeztetés nem volt olyan nagyhatású, hogy a politika szintjén megtörténjék elemzése, és már ekkor megjelenjen a feudális helyzet tarthatatlanságát felszámoló tudatos cselekvés. A megye politikai életében számottevő irányító, meghatározó réteg szőklátókörűen, elemzés nélkül lépett túl az eseményeken, az általa fontosabbnak vélt feladatokra koncentrált és a problémát mint esetleg később megoldandót hátrahagyta. A konfliktusok sorából nem rekeszthető ki az sem, hogy a vezető köznemesi csoport belső elrendeződése miatt egyre nyilvánvalóbbá váló érdekellentétek érzékelhetők Nógrádban is. 1819 óta Gyürky Pál kezében összpontosult a vármegyei hatalom, hiszen a mindennemű reform ellen fellépő Brunszvik József főispán igen ritkán jelent meg és avatkozott be a megyei politikai életbe. (E korszakban még két királyi biztos is tevékenykedett itt.) Az első alispáni tisztet betöltő Gyürky mindenekelőtt saját politikai előmenetelével 42