Horváth István: Reformgondolkodás Magyarországon a XIX. Században. (Múzeumi Értekező 5. - Salgótarján, 1989)

Sréter János - A megyi közgyűlés szerepe a reformországgyűlésben hozott törvények végrehajtásában

megítélésére és döntés hozatalára. Az eljárás során kiszabható büntetés felső határát 12 ft-ban szabta meg a törvény. E lehetőségről már a korábbi munkájában is nagy lelkesedéssel írt a szerző. Most is ugyanez jellemezte véleményét, azért, mert: ,,E bírálat törvényes gyakorlatában van a helyhatósági kormány első csírája elvetve. Ebből kellene fejlődni művelődésnek, a közpolgári jogokban kívánt terjedtebb részvétnek a nemzet alsóbb osztályai között." Megállapítása szerint e jelentősnek mutatkozó, és igencsak korlátozott lehetőséget biztosító rendelkezés elmulasztásának az volt az oka, hogy a községi jegyzők nem törődtek a gondjaikra bízott nép, a falu ilyen irányú nevelésével. Az okok keresésében és feltárásában azonban tovább ment. Rámutatott, hogy sem a megyei vezetés, sem a közgyűlés nem törődött kellő mértékben a falusi jegyzőkkel. Pedig ,,ők a közvetlen eszközei a megyei intézkedések teljesítésének : s miként pontosabbak vagy értelmesebbek, úgy látjuk intézkedéseinket pontosabban, s jobban sikereltetve községeknél. .. Mindezek mellett kevés figyelem fordíttatott rájuk. "

2 7 Az 1840-i törvények közül négy központi döntés végrehajtásának tapasztalataival foglakozott a közgyűlési előterjesztésben az alispán. Úgymint az újoncállítás, a mezei rendőrség, váltó-, kereskedési és hiteltörvények és az országgyűlési ajánlatok ügye. Sorshúzással eldönteni a katonai szolgálatra alkalmasságot kétségkívül változást jelentett a korábbi gyakorlathoz képest. De e vonatkozásban az alispáni beszámoló korántsem volt elégedett. Elsősorban a rendelkezés gyengéit tárta fel. Rámutatott, hogy még ott is nagy bizonytalanságot okozott a törvény végrehajtása, ahol ténylegesen eleget kívántak annak tenni. A legnagyobb gond az volt, hogy — különösen a helyettesítés, a megváltás bevezetése után — ,,a törvény által kívánt egyenlőség helyébe a legnagyobb egyenetlenség jött, s a haza védelmére a sorshúzás által kívánt egyenlő köteleztetés csak a szegényekre háromló polgári kötelesség terhe lett." Bár a megye is elfogadta és a rendeletnek megfelelően végre is hajtotta azt, ennek tudatában fogalmazta meg saját véleményét e feladat végleges és megnyugtató megoldására: "mind a hazavédelem kötelességének, mind a kötelességi egyenlőségnek eszméje csak úgy állhat tisztán, ha amaz nem a sors, hanem az alkalmatosság, s tehetség által háríttatik valakire, ez pedig minden nemzet, osztályra kivétel nélkül kiterjeszkedik." A "mezei rendőrség" fellálításáról rendelkező törvénynek az volt a célja, hogy a megtermett terményt a károktól — lopástól, egyéb kártevéstől — megvédje. E törvény végrehajtásában nem jeleskedett a megye. Sőt két akadályt olvashatunk az előterjesztésben, amely gátolja annak megvalósítását. Kevésnek vélték a szolgabírók számát, ezért a meglévő szolgabírói létszám felemelését kérték 4-ről 39