Horváth István: Reformgondolkodás Magyarországon a XIX. Században. (Múzeumi Értekező 5. - Salgótarján, 1989)

Sréter János - A vármegye szociális, kulturális és egészségügyi intézményei

duláshoz szükséges tőkét különböző önkéntes adományok, felajánlások teremtették elő. Az első évben a tiszti kar egyévi fizetésének negyed részét, a táblabírák a törvényszéki napok után járó béreiket ajánlották fel. Az összegyűlt pénzen gabonát — elsősorban az élelmezéshez nélkülözhetetlen — búzát, de olykor más terményt, — így 1833-ban árpát — vásároltak. A rászoruló szegény népnek kezdetben ingyen, majd 1831-től ,,csak kölcsönképpen" adományoztak. Az indoklás az volt, nehogy ,,az ingyen való kiosztás henyeségre, vagy elbizakodásra szolgáljon." A kölcsönvevőknek aratás után kellett tartozásukat megadni. A rászorulók nagy számára utal az a tény, hogy 1833-ban Szécsényben egy „külön magtári torony állíttatott", Füleken pedig "a régi várnak egyik bástyája kiigazítván, magtárrá fordítatott". Az 1834-es várható rossz termés okozta bajok elhárítására a megyei tisztikar ismét felajánlotta egyévi fizetésének „nyolczadrészét búzavételre". Ezen túlmenően a „helységenként felállítandó hasonló intézetek" létesítését javasolta a vármegye vezetése. 23 A szegény nép általános helyzetének javítását célzó megyei intézmények közé tartozónak tartjuk az 1830-ban létesített rabdolgoztató intézetet is. Az intézmény létesítésére a megye már az ilyen tómájú 1809-es helytartótanácsi leirat megérkezése után gondolt, erre létrehozott egy előkészítő bizottságot. A megvalósulásig elég hosszú idő telt el. A rabdolgoztató intézet működéséről nem közölt túl sokat forrásunk. Annyit megtudtunk, hogy az intézet működése kifizetődő volt. 1836-ra már 6205 ft. 58 kr. tiszta haszonnal zárta az évet. A termelés 60 fonó-, 10 kártoló- és a 3 szövőszéken folyt, „mellyeken 60—70 megítélt raboskodók gyapjúkártolással, fonással, szövéssel foglalatoskodhatnak, kiki nyárban naponként 3, télben 2 font gyapjút megfonni, vagy 10—7 fontot megkártolni tartozván." A termelési tevékenység mellett arra is törekedtek az intézet fenntartói, hogy megfelelő ismereteket is kapjanak az elítéltek. Nemcsak a termeléssel kapcsolatos tudás elsajátítására gondoltak, hanem általános tudnivalók megismerésére is kötelezték a hosszabban elítélt rabokat.Az előterjesztés szerint: „a raboskodóknak naponkénti olvasásban, s számvetésben való oktatás rendszeresír vén, azóta a raboskodók naponkint 1 óráig elvégre fogadott tanító által oktattatnak." Évente vizsgát tettek az elsajátított ismereteikről: "s azoknak, kik a próbatételekre egy vagy máskor megjelentek, alkalmok volt mind a tanító ügyességét, mind a tanításnak a tanulókra tett hatását és sikerét bővebben tapasztalni." Nem lényegtelen az a megyei törekvés sem, amely azt szándékozta megvalósítani, hogy a rabok által megtermelt tiszta jövedelemből 36