Horváth István: Reformgondolkodás Magyarországon a XIX. Században. (Múzeumi Értekező 5. - Salgótarján, 1989)
Sréter János - Az úrbéri viszonyok rendezése
lőtt, többféle bizottságot kellett létrehozni, hogy az első akadályokon túl vigyék a törvényt. A kezdeti nehézségek leküzdése után elsőként az úrbéri telkek összeírására került sor. A feladatra kijelölt bizottságok számos gonddal találkoztak. Egyik esetben: „az úrbér behozatala alkalmával találtatott házhelyeket nem lehetett jól kivilágosítani", más alkalommal az ,,egy helységben több birtokos között némelyikének az úrbér behozatala alkalmával volt némely telkei elenyésztek, másokénak szaporodtak". Gyakran előfordult az is, hogy többen helytelenítették a telkek vizsgálatát. Kiderültek olyan esetek is, hogy a „birtokosnak kétségtelen úrbéri puszta házhelye majorsági természetre változott át. A megyei nemesek között nagy volt az aggodalom". ,,Az új úrbéri törvény úgy tekintetett, mint a nemesi tulajdon egy részének kisajátítása, s azért mivel egy el nem hárítható szükségnek nézetett, legalább oly szűk határok közé kíkívánták sokan szorítani, mint csak a körülmények engedhették". A hosszadalmas vitatások következtében a törvény kihirdetése után három évvel még nem tudtak annak érvényt szerezni. Az összeírást végző küldöttségeket többször is felszólították, a végső állapot közlésére, de csak 1839 végére került az összefoglaló jelentés a megyei közgyűlés elé. A helyzetről szólva nem tekinthettük másnak, mint keserű kifakadásnak az alispáni megítélést : „ismét látjuk a pörlekedési rendben megszokott hosszas formák, huza-vonák, késedelmek, halogatások szerencsétlen következéseit, általnőve a közélet, a közigazgatás minden ágaiban". A perekbe bevont telkeken kívül megtörtént a többiekre az adó kivetése. Ennek eredményeként a négy járásban 841 ft. 17 kr. adót vezettek ki 255 telekre. A kivetés a következő eredményt hozta: „Megtörténtek a felszólítások, írásban is szóban is, az al-adószedők jelentést tettek és még akkor is a gyűlésben panaszokat hallottunk, hogy az illetőknek tartozásaik tudományára nem jöttek. És így ismét visszautasítván az al-adószedők tudósításai a hátramaradások iránt új felszólítások rendeltettek. Közbejött az 1841. évre való második kivetés, s még az első évi sem volt beszedve". Az adókivetés megtörténte után több földesúr újra és újra reklamált. A hivatal ismételten nem volt elég szigorú. Az ügyészi hivatalnak átadott ügyek 1841 augusztusában még csak kis részben volt sikerelve". Nagyon nehezen tudott a megyei közgyűlés érvényt szerezni az úrbéri rendelet azon pontjának is, amely a lakatlan jobbágy telkek beépítésére kötelezte a földesurakat. „A felszólításokra jöttek, nem jöttek feleletek, s ezek többnyire mentekezők, a benépesítés tartozását egy, vagy más oknál fogva elhárítani kívánók." Az ilyen természetű ügyek megoldására csak a peres út kínált a fentiekben ennek hatássoságát jól mutató lehetőséget. 17 Az úrbéri törvények sza-
