Horváth István: Reformgondolkodás Magyarországon a XIX. Században. (Múzeumi Értekező 5. - Salgótarján, 1989)

Sréter János - A köznépet érintő adózás rendszere és működése

kiutazó szolgabírók költségeit innen fedezték, illetve az országgyűlési követek díjait volt hivatva biztosítani ez a pénztár.

2 Az első kettő esetében közös volt a forrás : a jobbágyok, a parasztok adója. Érdemes a figyelemre az adózási gyakorlat. Amikora szerzőnket idézzük, sohase felejtsük el, hogy megválasztott alispánja a megyének, tehát a tények megmásítása, vagy dramatizálása nem volt érdeke. De kimondottan érdeke volt az, hogy a tevékenység rendben, a törvények szellemében folyjék. A megyei adószedés gyakorlatát a következőkben mutatta be: „Midőn egyes adófizető a reá kirótt adót a községi beszedőnek általadja, hosszas és néha tekervényes úton kell ennek vándorolnia még a megyei pénztárba juthat, és néha félre esik, eltéved, egész azon mennyiségben pedig melyben fizettetett, ritkán megy be a megyei pénztárba".

3 Ennek a korántsem megnyugtató helyzetnek vajon mi lehet az oka? annak, hogy ilyen az adókezelési morál több okát mutatta be a szerző. Kezdjük a községi számadások rendjével, amelynek ellenőrzése az 1832—36-os IX. törvény szerint az illető földesúr jogkörébe tartozott. Ennek a kötelezettségnek csak nagyon ritkán tettek eleget a földesurak, illetve az általuk megbízott gazdasági tisztek. Sokan közülük azt mondták : a törvény nem írta elő a pontos vizsgálatot, így elegendő volt csak a számadások megtekintése és azt mindig meg tették. Mások a „láttuk" szót aláírták anélkül, hogy valóságos ellenőrzést végeztek volna. Az ilyen mentalitású gyakorlattal szemben a megyei közigazgatás is tehetetlen volt. Másik ok talán még súlyosabb : ,,ha a vizsgáló a számadó hibás kiadásainak, vagy hanyagságainak csak némileg, ha éppen nem is vétektársa, de szenvedője, vagy jóváhagyója volt, lehet-e a vizsgálat részrehajlatlanságát tőle reményleni?.. . az vizsgálja meg a számadásokat, kinek alatt valója számadói." A feudális érdekösszefonódás kétségkívül remek példájával találkoztunk ebben az esetben. Érdekesek a további példák is: „behajtatván a megyei adó fejében kivetett pénzek, azokból előlegesen a haszonbérleti tartozás, azután az egyházi szükségre.. .kívánt költségek vonatnak le, s csak az ami felmarad, küldetik a megye pénztárába."

4 A tisztviselői mentalitásra már láttunk példát. Ezeket tovább is sorolta. Az alapoknál az volt a baj, hogy nem tudtak a szolgabírók fegyelmet tartani. A továbbiakra nézve az, hogy maguk a szolgabírák sem jártak el gyakran szabályosan: az úriszéki tárgyalásra kiküldött szolgabíró és esküdt sokszor nem számolt el költségeivel, a hivatalból járó fuvarokat nagyon sokszor magáncélra használták fel.

5 Az elszámolásokban megmutatkozott hanyagság miatt sok az adósság, amelynek felszámolására a tisztviselők felszólíttattak a / 26