Horváth István: Reformgondolkodás Magyarországon a XIX. Században. (Múzeumi Értekező 5. - Salgótarján, 1989)

Nagy Iván - Visszavonultan Horpácson - Könyvtára

Elemzésünket azért kezdjük a könyvtár folyóirat- és hírlapgyűjteményé-ben, mert ebben a csoportban — a kiadványok periodikum jellegéből adódóan — a válogatás minősége mellett jól megragadható a gyarapítás folyamata is, hisz többségüket megjelenésük után azonnal beszerezte. Nagy Iván folyóirat- és hírlapgyűjtemónyében végigkövethető a magyar sajtó egész története, a kialakulástól a lapok specializálódásáig. 137 A 18. század végéből 8 lapot őrzött, a magyar sajtó első eredményeit. Az 1850-ig megjelenő lapok közül 25 féle volt birtokában. A század elejéről kiemelendő a Tudományos Gyűjtemény, az 1830-as 40-es évek terméséből pedig a legjelentősebb tudományos folyóirat, a Toldy Ferenc szerkesztésében megjelelnő, szintén enciklopédikus törekvésű Tudománytár, és legkedveltebb politikai lapja a Pesti Hírlap. Hiányzott viszont a szervezkedő reakció a konzervatív párt hangja, lapjai (Hírnök, Világ, Nemzeti Újság stb.) nem voltak meg könyvtárában. Ez a tény azonban nem jelenti, hogy minden [területen, mindig érvényesített volna valamilyen határozott, egységes szempontú válogatást. Az igen kedvelt irodalmi jellegű lapok között Erdélyi Magyar Szépirodalmi Szemléje; a Tizek Társasága által vezetett demokratikus törekvésű Életképek mellett megvolt ennek dühödt ellensége, a Honderű is. Az 1850-es évtizedből csak 18 féle lapot szerzett meg, s ez a viszonylagos visszaesés a hazai sajtó általános megtorpanásával volt összefüggésben. Az 1850-es évek legelső folyóiratai, a Hölgyfutár, a rövid életű Remény, Családi Lapok, Divatcsarnok, megvoltak könyvtárában is. Hosszú életű volt gyűjteményében egy képes hetilap, a kialakuló ismeretterjesztés igen széles, nagyrészben vidéki olvasóközönségnek szánt fóruma, a Vasárnapi Újság, melynek 1854-es és 1858—1886 közötti példányait őrizte. Politikai napilapokat (az 1848—49-es időszakokat kivéve) sohasem járatott (vagy nem őrzött meg) huzamosabb ideig. A tudományos folyóiratai között — azokban teljességre törekedett —, hiánytalan számait találjuk az Uj Magyar Múzeumnak, amelyről joggal állapíthatta meg 1854-ben szerkesztőjének, Toldy Ferencnek, hogy „egyetlen tudományos lapunk".

138 A 60-as évek elején a lapok szaporodásával együtt jelentkező fejlődés ugyanis csak a 70-es évek elejére tette véglegessé a tudományos folyóiratok specializálódását. 215