Horváth István: Reformgondolkodás Magyarországon a XIX. Században. (Múzeumi Értekező 5. - Salgótarján, 1989)

Nagy Iván - Tudatosan választott értelmiségi pályán - Irodalomtörténet a pozitivizmus jegyében

Nem volt kedvére való ez idő szerinti munkája, az Országgyűlés Képviselőházi Naplójának szerkesztése, „lélekölő hivatala" sem. Bizonyítja ezt egy 1876-os kérelme az Egyetemi Könyvtár igazgatói állásáért, amit, mivel nem nyitottak pályázatot, nem tudott beadni.

105 Távozásához hozzájárult az is, hogy úgy látjuk, egyre idegenebbül érezte magát a századvégen rohamosan fejlődő nagyvárosi világban. Budapest életének utolsó évtizedeiben számára ,,a bűzhödt metropolis" lett.

106 Mindezeken kívül távozásának véleményünk szerint legfőbb oka volt, hogy egyre nehezebben tájékozódott az irodalmi életben, idegenül állt szemben az újabb irányzatokkal, mozgalmakkal. Elköltözésében az irodalmi élettől való eltávolodását is felismerni véljük. A század utolsó évtizedeiben, amikor már a kiegyezés után megváltozott életviszonyokat új tartalmakkal kellett kitölteni, új ébt — és magatartásformákat sugallni, kifejezni és ábrázolni — Nagy Iván mint nemzedékének több más tagja is — érthetően egyre kevesebbet vállalhat ebből a munkából. A következő az ifjabb nemzedékre hagyják a bírálat, az összegzés feladatát. Nagy Iván is visszahúzódik egy nógrádi, a megyei viszonyokat tekintve átlagosnak számító kis faluba, Horpácsra, és itt élt egészen 1898-ban bekövetkezett haláláig. Már a pesti évek alatt is, főként nyári szórakozásul a vihnyei fürdőzés mellett, többször is ellátogattak a faluba. Itt voltak feleségének Gelle ősei révén birtokaik, amit az 1860-as évek derekától állandóan gyarapították (birtokrészeket illetve házat vettek, eladtak). Horpácson a 42. számú épület volt lakóházuk, amit egy 1871ben, a birtokaikról készült becslevél így írt le: „42. sz. alatt van egy úri lak vegyesen szilárd és vályog téglából, fazsindel alatt építve, oszlopos előcsarnok, vagyis folyosó hossza 12, szélessége 6 1/2 öl, 6 szoba, konyha, kamra", s a hozzá tartozó gazdasági épületek.

107 Ilyen volt vidéki életük közvetlen színtere. A tágabb környezetre, magára a falura átfogóan jellemző lehetett Nagy Iván azon véleménye, hogy csak a helynévtár nevezi tévesen Horpácsnak, igazi neve Mostohafalva. Nagy Iván kimutatta, hogy a század elejétől Horpács lakosainak száma fokozatosan apadt (1832:332, 1890:265 fő) tőle tudjuk azt is, hogy a község iskolájában 1888-ban mindössze 6 lány és 4 fiú tanult. „A falu lakosságának zöme kőmíves, nem ugyan szabadkőmíves, de azért Budapestről, hol az év legnagyobb részét (az év háromnegyed részét) tölti, tanul szocializmust. Ez az egyetlen haladás miben még valamire viheti". — jegyezte meg Nagy Iván.

108 Nagy Ivánnak ez a megjegyzése is tanúsítja, hogy nem kerülték el a figyelmét a századvégen jelentkező új szociális eszmék. 206