Horváth István: Reformgondolkodás Magyarországon a XIX. Században. (Múzeumi Értekező 5. - Salgótarján, 1989)

Nagy Iván - Tudatosan választott értelmiségi pályán - Az irodalmi élet központjában, Pesten

a vonatkozásban kell felfigyelni, amit Nagy Iván éppen ebben az életszakaszban hangsúlyozott egy XVI. századi ingósági leltárt bemutató közleményében: "Nemzetünk szokás és viselet-történetében mily kevéssé vannak eddigelé az adatok összegyűjtve... ez okból nem lehet figyelem nélkül hagynunk azon régi családi ingóságok összeírását sem, amelyek nemcsak nyelvészeti tekintetben az iparcikkek műszavaival ismertetnek meg, hanem a föntebb jelzett történelem érdekében is érdekes tanulmányi anyagul kínálkoznak."

71 A régi szerény bútorok, berendezési tárgyak mellé és helyébe újakat vásároltak: „új zongorát az ócska helyébe", ,,két fehér schiffon szekrényt, finom porczelán servicét", „két porczelán virágtartót", „nagy szőnyeget, nagy tükröt, chinai porczelán lámpát" — kényelmes, szépen berendezett polgári otthont teremtett családjának.

72 Tárgyai sorából képeit azért vizsgáljuk részletesebben, mert azon túl, hogy tárgyi környezetének jellegzetes kifejezői, utalnak képzőművészeti érdeklődésére (ízlésére) is, amit műveltségének vizsgálatakor nem mellőzhetünk. A 19. század derekán a társadalom széles körében különböző osztályok és rétegek között elterjedt tevékenység volt a műgyűjtés és múkedvelés. Rajzolt és festegetett Madách Imre, Jókai Mór is, aki Nagy Ivánt egyik látogatása alkalmával „fametszetei mutogatásával" szórakoztatta. Nagy Iván műveltségének is része volt a rajzolás és festés. Kezdetben szórakozásként, később tudományos munkájában mintegy segédeszközként használta fel azt a képességet, hogy ügyesen rajzolt, többek között szép heraldikai rajzai tanúskodnak erről. Képzőművészeti gyűjteménye — vagy ahogyan ő nevezte képrajzgyűjteménye — a pesti évek alatt alakult ki, a megélénkülő gyűjtőtevékenység és műkereskedelem közepette. 73

| Gyűjteményének alapját azok az arcképek alkották, amelyeket magáról és családjáról készíttetett. Az árnyképek, rajzok, fényképek után a század második felében volt lehetősége igényesebb művek megrendelésére: „1857-ben festettem le vászonra olajfestésben magam és nőm arcz (mell) képét Vízkelet y Béla és 1861-ben Aladár fiunkat Plachy Ferenc festesz által", a korabeli művészet e két nem különösebben kiemelkedő, de közismert képviselőjével. Képrajzgyűjteménye három részből állt : arcképek, rézmetszetek (Nagy Iván szerint „nevezetes festészektől"), és olajfestmények. Az arcképek iránti élénk érdeklődésre utal, hogy Nagy Iván is a magyar és külföldi történelemtudományok, művészetek, irodalom kiemelkedő személyiségei arcképét őrizte, összesen 200 darabot, rézmetszet, fametszet, nyomtatott vagy kőnyomatos formában. 191