Horváth István: Reformgondolkodás Magyarországon a XIX. Században. (Múzeumi Értekező 5. - Salgótarján, 1989)

Nagy Iván - A megtalált hivatás - A 48-as honvéd

nák elfogták és a ládája átkutatása után letartóztatták. A győztesek mohó kapzsisága, fosztogató kedve tette lehetővé, hogy megszökjön őreitől. Figyelemre méltóbb volt számukra az érkező ,,batyuszsidó" a kincseivel, így Nagy Iván eltűnhetett előlük a kukoricásban. Megmaradt kincseivel (a könyveit nem vették el: Louis Blanc: Histoire-jét és Kisfaludy Himfyjét) továbbment Tót-Várad,, felé. Magányos útján óriási veszélyt jelentettek a magányos magyar honvédeket agyonverő „oláhok". Nagy Ivánnak látnia kellett, hogy még az elesett honvédek holttestét is, „piszkálgatják" a vízből, s ő maga szerencsével menekült meg előlük, két arra haladó magyar ember véletlen megjelenése mentette meg az életét. Utján hivatalnokoktól kért és kapott támogatást, segítséget. Tót-Váradon Baudisz, a szolgabíró adott Nagy Ivánnak hamis papírt (írnoknak állítva őt) és útlevelet, aminek birtokában biztosabban folytathatta útját. Biztonságot, pihenőt adott Nagy Ivánnak, együtt vacsoráztatta a házában tartózkodó német tisztekkel, s Nagy Iván segített neki munkájában : a fegyverek és az értékét vesztett magyar pénz beszedésében. Maga rajzolta kis térképének segítségével haladt tovább kocsiutakon, kukoricásokon, lápon, tanyákon át. Ételt, italt, szállást csak időnként kért a többnyire segítő emberektől, s idegenkedve húzódott el a kocsmákban politizálgató honvédtársaitól. A Tiszán átkelve a kegyetlenkedések veszélye megszűnt, és Apáthiban már ismeretlen nagybátyjánál szállhatott meg. Már arra is volt lehetősége, hogy a család ősi helyein megkeresse nagyapja sírját, Árokszálláson szépapja házát. Innen már „lovas talyigán" utazhatott tovább Lőrinczi, Palotás, Bágyon át Bujákra. Bujákon rokonánál, Nagy Józsefnél töltött pár napot. Vele ment szeptember 7-én Pöstyénbe, a búcsúra, mert oda várták Zsiga bátyját. A megrendítő testvéri találkozás után: „így kerültem másnap September 9-én Zsiga bátyámmal haza B. Gyarmarta, hol ezután Sept. 16-kig maradtam." Innen is el kellett bujdosnia a császári csapatok elől. A szabadságharc bukása után tizenegy hónapon át a Nógrád megyei Buják községben húzódott meg. A külvilágtól elzárva helyzetét reménytelennek látta. Hiányolta, hogy semmit sem tud az irodalom, a sajtó állása felől, és megörült, amikor először kezébe került a Hölgyfutár. Olvasnivalója sem igen akadt, üres idejében összeállított magának egy 178 versből álló gyűjteményt : Danák, víg, komoly, hadi és egyéb magyar dalok tára négy részben, „összeszerkesztette 1849 év október, november, december havában Nógrád vármegyében Bujákon bujdosásában és bújában Nagy Iván." A 169