Horváth István: Reformgondolkodás Magyarországon a XIX. Században. (Múzeumi Értekező 5. - Salgótarján, 1989)

Kubinyi Ferenc - Az utolsó esztendők

volt, több mint 3000 ember gyűlt össze zászlókkal felszerelve és meglehetősen zajos hangulatban. A Kubinyiak színe a „kicsapongó vörös" volt míg a Czebrián-párté a „béke színe" — írja a Pesti Hírnök. A választási fondorlatok mindkét párt szavazói részéről megvoltak, amint azt a választás utáni hírlapi vitában olvashat juk. A szavazás után a Kubinyi -párt képviselője, Steiler Antal azonnal ellentmondást jelentett be. Ennek alapja: „lélekvásárlás, etetés, itatás, a provizórikus hivatalnoki adminisztráció". Ismerős mondat, csaknem 30 évvel ezelőtt ugyanezeket akarta a megye kiirtani a tisztújításoknál. A választásnak egyébként igen komoly vallási háttere is volt, hiszen a katholikus Czebrián meglehetősen nyíltan is bevallva egyik céljául azt tekintette, hogy az evangélikus Kubinyit győzze le a választásokon.

74 / Az országgyűlés sokat foglalkozott a Czebrián-Kubinyi üggyel. Utaltunk már a kiküldött bizottság jelentésére./ Január 15-én került először napirendre az ügy, majd a bizalmi szavazás április 23-án történt. Végül heves vita során 126-an szavaztak Czebriánra és 121-en a választási eredmény megsemmisítésére. Tehát mindössze 5 szavazattal Czebrián maradt a losonci kerület követe. Maga a bizalmi szavazás nem egyszerűen Czebrián kontra Kubinyi ügy volt: összecsapás felekezeti alapon, hiszen minden lutheránus Czebrián ellen szavazott, hanem inkább a két párt közötti erőpróbának is tekinthető, amelyben a baloldal Kubinyi, a jobboldal Czebrián mellett foglalt állást. Kubinyinak nem is a bukás ténye fájt, mint inkább régi elvbarátainak magatartása. Eötvös Józsefé, Lónyay Jánosé, Trefort Ágostoné, Huszár Istváné, akik a párt zártkörű megbeszélésén ellene szavaztak. S ugyancsak rosszul esett neki Deák megjegyzése is, aki azt mondta volna, „ha már Czebrián 5 hónapig az országgyűlésen volt, legjobb lesz őt továbbá meghagyni." S miután több akadémiai társa is ellene fordult, teljes egészében visszavonult az akadémiai munkáktól, tisztségeiről is lemondott. Keserűen de jogosan írhatta le 1872-ben „demoralizált korszak ez" hiszen „nem az erkölcsöt és a valódi függetlenséget, hanem a pénzt, pénzt, és csak a pénzt veszik alapul." S e mondat mögött nemcsak politikai kiábrándultságot, hanem a kiegyezéssel szembeni fenntartást is lehet érezni.

75 Ha a politikai pályáról vissza is vonult, a közért fáradó szelleme nem nyugodott. Újabb tervek foglalkoztatták. Három munkát szeretett volna még befejezni: egy őslénytani összefoglalást, egy feldolgozást az elhalt fák maradványairól és egy beszámolót a konstantinápolyi útról. 1872-ben még számtalan levelet küldött barátainak, ismerősei137