Horváth István: Reformgondolkodás Magyarországon a XIX. Században. (Múzeumi Értekező 5. - Salgótarján, 1989)

Kubinyi Ferenc - Büntetés, eltiltás, remény

A döntő kérdésben, a felirati vita során szinte minden ponthoz hozzászólt és minden esetben a radikálisabb véleményt kívánta felvenni. /Azaz egyértelműen határozati-párti volt/ A címzésben nem javasolta Ferenc Józsefet királynak nevezni, nem volt hajlandó elfogadni, hogy az alkotmányt megszüntették, helyette azt kell írni:,,ősi alkotmányunk erőszakosan felfüggesztetett és helyébe a korlátlan hatalom idegen rendszere nehezedett ránk." Elveit részletesen beszédében fejtette ki, amely egyike volt az országgyűlés legerősebb, legkeményebb felszólalásainak. Ebben megemlékezett a szabadságharc hősi halottjairól, az emigrációban élőkről, külön köszöntötte azokat az országokat, amelyek segítettek a bujdosó hazafiaknak. Kifejti, hogy rendkívüli állapot van az országban. Ennek oka a Habsburg-dinasztia, amely meg akarja szüntetni Magyarország függetlenségét. Az alapvető baj abban van, hogy Ferdinándot Ferenc József törvénytelenül lemondatta. Törekedni kell az alkotmány visszaállítására és azt ,,az 1847—48-diki törvényekben kimondott democratia elvek alapján tovább fejlesszük". Feltételeket szab Ferenc József elismeréséhez. „Addig míg szavát be nem váltandja, míg alkotmányunkat az 1848-diki törvényekkel együtt vissza nem állítja; addig diplomatiai összeköttetésbe nem tehetjük vele magunkat. Lépjen le az absolutizmus teréről, alkalmazza magát a szentesített törvényeinkhez, állítsa vissza felelős minisztériumunkat, ismerje el Magyarország függetlenségét, hívja vissza a magyar katonaságot, adja át a várakat; ha ezt teljesítette, akkor álland a nemzettel egy téren, a törvényesség terén..." A végső konklúzió egyértelmű, ,,a felírást nem tartom lehetségesnek". S nem is szavaz rá. A megyei követek közül egyedül Friedeczky Lajos mondott igent, a többiek mind a Határozati pártiakkal tartottak. Közülük beszédet mondott még Fráter Pál és Madách Imre. Előbbié kevésbé érdekes, de Madáchét nagy tetszéssel fogadták. Madách is szigorúan elutasította a feliratot, az egyezkedés legkisebb látszatát is, ,,mert egyezkedni annyit tesz, mint követeléséből is engedni akarni, a mi követeléseink pedig éppúgy nem lehetnek engedés tárgyai, mint az lenni, vagy nem lenni, mint az élet és halál." Nem rajtuk múlott, hogy az országgyűlés végül is eredménytelenül oszlatott fel. Valószínűleg Kubinyiban is azok a gondolatok fogalmazódtak meg, amelyeket Madách választóinak mondott el az országgyűlés bezárása után: „Nem hoztunk haza szívünk óhajtása szerint üdvös törvényeket, önök tudják, kit nyom ezért a felelősség. De mint a spártai harcos, kinek anyja átadván 134