Horváth István: Reformgondolkodás Magyarországon a XIX. Században. (Múzeumi Értekező 5. - Salgótarján, 1989)
Kubinyi Ferenc - Büntetés, eltiltás, remény
után ezek az elsoroltakat megállapított tényállás mellett részint bevallották, részint rájuk bizonyultak, ennél fogva a felettük /többekkel együtt ítélték el akkor — P. M./ jún. 25—26—27—28 és júl. 1—2—3— és 4-én tartott haditörvényszéken flg. sértés bünébeni részvét miatt összes vagyonaiknak a forradalom okozta károk megtérítésérei elkoboztatása mellett kötél által halálra ítéltettek". Haynau azonban megkegyelmezett Kubinyinak, elengedte a vagyonelkobzást, és a halálbüntetést 3 évi „várfogságra vas nélkül szelídíté". Ugyanakkor Ferenc József ezt a büntetést is törölte a július 20-án kelt elhatározásában. Az ítélet eltörlésében — Kubinyi állítása szerint — sokat köszönhetett József nádor özvegyének, Dorottya hercegnőnek, Wilhelm Haidinger neves bécsi természettudósn ak, más bécsi tudósoknak és régi barátainak, akik közbenjártak érdekében. /így például testvére Ágoston, aki az események alatt végig lojális magatartást tanúsított. Nem is volt túl jó a viszony közöttük. Aránylag hűvös kapcsolatuk mögött vagyoni konfliktusokat is kell keresni. Kubinyi önéletrajzában említ egy vagyoni megosztást, amely szerint a videfalvi és losonci birtokok Ágostoné lettek, ezért neki Pestre kellett költöznie./ Az ítélet logikájában megfelelt annak az elképzelésnek, amelyet még a szabadságharc idején Dessewffy Emil gróf Schwarzenbergernek javasolt. E szerint a tetteik alapján osztályba sorolt bűnösöket különböző büntetésben kell részesíteni. Az első rendűeket /Kossuth, Battyhyány, Teleki stb./ halálra kell ítélni, a második csoportba tartozókat /Madarász József, Vukovics Sebő, Klauzál Gábor, Szemere Bertalan, Kubinyi Ferenc/ „megfelelő mértékben rájuk kiszabott halálfélelem után, akár futni is lehet hagyni... akiket egyszer megleckéztettek, nem feledik el a leckét egyhamar és bizonyos kezességek mellett és damokles-kardját lebegtetve fölöttük, minden cselekvésükben megbéníthatok." 69 Ezután sem élhetett nyugodtan. A rendőrségi előírás szerint tázlári birtokán kellett tartózkodnia, ahol gazdálkodott. Csak néha mehetett fel Pestre tudományos ügyeit intézni. Ezután még egyszer hívatják az 5-ös épületbe, és Mészáros hadügyminiszter után érdeklődtek nála. Harmadszor azért idézték be, mert felszólalt az ágostai hitvallású egyház konferenciáján és hevesen kikelt a Thun által kiadott, az egyház autonómiáját felforgató pátens ellen. Ezúttal figyelmeztetésben részesítették. Később elvállalta a pesti ág. ev. esperesség felügyelői tisztségét, ezután pedig a pesti ág. evang., szláv /szlovák/ egyház felügyelő inspektora lett. 132
