Horváth István: Reformgondolkodás Magyarországon a XIX. Században. (Múzeumi Értekező 5. - Salgótarján, 1989)

Sréter János - A Sréter család társadalmi, gazdasági szerepe a XIX. század első felében Nógrád megyében

többi utak a hegy miatt nehezebben járhatók. Nehéz fuvarok számára nem a legalkalmasabb. "

10 Surány: „Elegyes falu, határja bár hegyes, mégis hasznos; főképpen az erdőre és legelőre nézve. .. Két szépen épült és ékes kastélyok szépítik leginkább ezen helységet; mind a kettő hasznos gazdaságbeli épületekkel és jeles kertekkel ékeskedik"; Hegyaljáról hozattak szőlő vesszőket az itteni megnemesítésére. A XIX. század húszas éveiben a penci, a pilinyi borokkal azonosan minősítették a surányit is.

11 Mohóra: „1740-ben egyedül még csak a Sréter családé, később már több nemesi családnak van itt birtoka"; kőkerítésű temploma van, és két nemesi kúriája. A patak vize csak állatok nak alkalmas. Az erdő középnövésben lévő, ritkás kemény fából áll. A rétek iszaposak. Az utak esős időben a puha, sáros talaj miatt rosszak.

12 Rétság: „Határja nem olly termékeny . . . szántó földje nagy szorgalmat s javítást kíván".

13 Az itt felsorolt birtokok képezték a Sréter család életének vagyoni alapját. A közbeeső puszták jellege alapjában nem módosíthat ezen a termelési szempontból könnyűnek nem nevezhető művelési területen. Az úrbéri összeírásban tényszerűen is tükröződtek ezek a lehetőségek. Szandán Sréter Pál, István, Mihály és János birtokán 10 jobbágy telket írtak össze. Ez összesen 159 hold szántóföldnek, 64 embervágó rétnek (32 kis hold) felelt meg. Az örökös jobbágyok 416 marhás és 832 kézi robottal tartoztak uruknak. Szandán a jobbágytelek nagyságát 26 hold szántó és 6 hold kaszáló rét alkotta. Az uradalom másik központjában, Surányban 11 jobbágytelket mutat ki az úrbéri összeírás, amely 241 hold szántóföldet és 60 embervágó rétet (30 kis hold) tett ki. A teljesítendő robot 587 marhás és 1222 kézi robot igényű volt. A termőterület kihasználásának mértékét jelzi az is, hogy az alkalmazott művelési ág a legteljesebben megfelelt a lehetőségeknek. A birtokon nagy hangsúlyt kapott a juhtenyésztés. Fényes Elek leírása is nagy jelentőséget tulajdonít ennek, és mi is hasonlóan érzékeltük azon végrendelet alapján, amelyet Sréter Mihály özvegye írt, és amelyben hátramaradt javainak sorsáról intézkedett. Ez alapján osztódott fel a váraljai juhnyáj három részre. Figyelemre érdemes, hogy a testamentum a sertésállomány osztatlanságáról rendelkezett. A birtok lehetőségei alapján joggal feltételezhetjük, hogy a Sréter birtokon nagy jelentőségű volt a makkoltatáson alapuló sertéstartás is. E végrendeletből tudjuk meg azt is, hogy a szandai várhegy déli lejtőin szőlő termeléssel is foglalkoztak. A szemes termények közül a rozs és az árpa előfordulásáról tudunk. 12