Horváth István: Reformgondolkodás Magyarországon a XIX. Században. (Múzeumi Értekező 5. - Salgótarján, 1989)

Kubinyi Ferenc - A legmozgalmasabb évek

megvesztegették a korábban neki elígérkezők egy részét, s azok a szavazáskor elpártoltak mellőle. Mindenesetre szándékában állt az országgyűlésen vizsgálatot kérni a visszaélések ellen. A megye anyautasítása most már teljesen és egyértelműen a ha­ladás szolgálatában állt, eljutott e megyei köznemesség által elér­hető politikai fejlődés csúcsára. Először is célul tűzte ki, hogy a kö­vetek „olly törvényeket igyekezgessenek alkotni, amellyek a kor kívánatait, s a megye haladásit, szabad szellemét kielégítve, a köz­re s egyesekre egyaránt üdvös hatással lesznek s azok folyamatbe­vételével az egész nemzetre áldás háromoljék". Az ősiségre vonatkozóan a teljes eltörlés javaslására utasították a követeket. A közteherviselés, amely elősegíti az ipar fejlődését, a nemzeti vagyonosodást, és a nemzet egységessé válását ugyancsak törvénybe hozattatik. Az örökváltság ügyében is a végső megoldás­hoz kell nyúlni, mert a „földesúr és a jobbágy között jelen viszo­nyok olly nyomasztók, hogy azok nemcsak a földes úr s jobbágyra, de magára a közre is naponta közgazdászati tekintetben csak károsab­bak lehetnek. . ." A követek támogassák a népképviseleti rendszer bevezetését. Ugyancsak végső döntésre jussanak a szabad királyi városok ügyében, törvényt kell alkotni a sajtószabadságról, és sür­getni kell az országgyűlési hírlap megjelentetését is. A zsidóság pol­gárosodása ügyében is be kell fejezni már az évtizedes vitákat. 61 A polgári átalakulás fontos kérdésében a megyét tehát egyértel­műen az ellenzéki párt oldalán találjuk. Csak éppen ott volt a gond, hogy Károlyi János és Dessewffy Jób passzívan, „néma követként" vettek részt az országgyűlés mindent eldöntő vitáiban. Jól jellemez­te őket Vahot Imre almanachjában, ezt írva: „Károlyi János, (ellen­zéki) Utasításánál fogva. 2. Desőwfy Jób. (ellenzéki)". Ezek a szűk­szavú, de sokatmondó kis tüske jellemzések kibővülnek a Kubinyi­ról írottakkal, amikor azt olvashatjuk, hogy Károlyi Jánost „a szi­lárd jellemű Kubinyi Ferenc válta fel." A felváltás körülményei meglehetősen érdekesek. Károlyi János visszalépése mögött mindenképpen a felgyorsuló eseményeket, a számára egyre elfogadhatatlanabbá váló fejleményeket kell keres­nünk, amelyek már elvei tűrhetőségi határán túl voltak. Ezért egészségi állapotára hivatkozva lemondott. Jelentését március 13-án fogadta el a közgyűlés. Ugyanakkor „osztatlan köz lelkesedéssel" Kubinyi Ferencet jelölték követnek, de úgy gondolták, hogy a tör­vényes előírásokat be kell tartani, ezért a március 28-i ülésen tart­ják meg formálisan a választást. A jelenlévők azonban még nem tudtak két dologról. Az egyik már megtörtént, a másikra még két napot kellett várni. A megyei radikálisok már március 11-én Madách Imre csesztvei kúriájában 125

Next

/
Oldalképek
Tartalom