Vonsik Ilona: Etes politikai-munkásmozgalmi történetéhez 1895-1948. (Múzeumi Értekező 4. - Salgótarján, 1986)

vádat emeltek 13 zagyvarónai, két baglyasaljai és egy salgótarjáni kommunista ellen. A Szemák-Tanács mind a 21 vádlottat bűnösnek mondta ki államfelforgatás vétségében, ezért Andó Jánost a szervezkedés vezetőjét 6 hónapi fogházra, a többit 15 naptól 5 hónapig terjedő fogházbüntetésre Ítélte. 10 vádlottnál 3 évi próbaidőre felfüggesztették az Ítélet végrehajtását.(126) 1937 márciusában az SZDP a salgótarjáni Munkásotthonban a helyi csoportok vezetői részére tanácskozást rendezett. Ezen a salgótarjáni, a karancsaljai, a bocsárlapujtői, az etesi és a zagyvapálfalvai szociáldemokrata csoportok vezetői vettek részt. Surányi Gyula az etesi csoport elnöke indítványt tett a március 18-án indítandó sztrájkra, mert a bánya igazgatóság által kilátásba helyezett 10 százalékos béremelés elmaradt. A sztrájk formájára vonatkozóan a pécsihez hasonlóan földalatti sztrájkot javasolt, amely együtt járt volna valamennyi földalatti bányaüzem megszállásával. Az értekezlet azonban az indítványát elvetette. (127) Az igazgatóság pontos értesülést szerzett a márciusi tanácskozásról és hogy egy váratlan sztrájkot megelőzzön, behívatta Surányi Gyulát és Princz János szociáldemokrata funkcionáriusokat és Róth Flóris elbocsátással fenyegette meg őket, ha nem hagynak fel szélsőséges agitációjukkal. Egyben Ígéretet csikart ki tőlük, hogy lemondanak a sztrájkról, mint harci fegyverről. Későbbi hírek szerint Surányi Gyula nem mondott le szervezkedési munkája folytatásáról, sőt a párttagokat a moszkvai adások vételére bíztatta. 1937 nyarán, bizonyságául a szociáldemokrata tevékenység folytatásának, nagymennyiségű röplapot terjesztettek, A bányamunkás sorsa a föld alatt és a föld felett címmel, amely a pacsi események parlamenti tárgyalását ismertette. (128) Surányi buzdítására Kovács Sándor, Dénes János (görög) etesbányatelepi, Sarankó János êtes alsóbányatelepi, Kovács Béla etesi és Bernik Lajos Albert-aknai lakosok vásároltak olyan rádiót, amellyel a moszkvai rádió adását is lehetett hallgatni. 1937 május közepén a salgótarjáni főszolgabírónál megjelent Németh Alajos és Princz János, hogy Rau-aknán leszámolták az SZDP karancsaljai tagjainak nagy részét. Kérték visszavételüket. Május 27-én az SZDP karancsaljai helyi csoportja választmányi ülést tartott, melyen megjelent Bertrand Antal központi titkár is, aki összeírta a leszámolt bányamunkások nevét és Ígéretet tett, hogy visszavételük érdekében lépéseket tesz. Bertrand egyben közölte azt is, hogy a Belga Szénbánya Rt. Magyarországon munkásokat toboroz. Csakis szervezett bányászok mehetnek ki. Három munkás nyomban belépett a szakszervezetbe. A kivándorlás lehetőségével kapcsolatos hírek reményeket ébresztettek a bányászokban és június 1-én kb. 5—600-an jelentkeztek az SZDP salgótarjáni helyiségében azzal, hogy ki akarnak menni Belgiumba. Németh Alajos közölte a jelentkezőkkel, hogy csak azoknak a kiutazását segítik elő, akik belépnek a szociáldemokrata pártba és