Vonsik Ilona: Etes politikai-munkásmozgalmi történetéhez 1895-1948. (Múzeumi Értekező 4. - Salgótarján, 1986)

Az etesi aknából az alábbiakat bocsátották el november 11-én: Fodor Antal vájár, Etes Trenka József vájár, Etes (mindketten letartóztatásban voltak) Szelei István (hattyú) vájár, Etes Nyerges Ferenc vájár, Etes Tóth Lajos vájár, Etes Oravecz Pál vájár, Lapujtő Somoskői Péter vájár, Lapujtő Szőllős János vájár, Lapujtő Szukán Ágoston vájár, Lapujtő Sikna István vájár, Lapujtő Teplán Attila vájár, Lapujtő Bodor László vájár, Karancsalja Jedlicska István vájár, Karancsalja ifj. Kőzik Ferenc vájár, Karancsalja Nagy Miklós vájár, Karancsalja Sirkó Lajos (cipszer) vájár, Etes Tóth János (matyó) vájár, Karancsalja. (94) Fodor Antal, a Magyarországi Szocialista Munkáspárt etesi szervezetének volt elnöke, az illegális kommunista párt tagja „az 1929 novemberi bányászsztrájkban mint felbujtó sztrájkvezér szerepelt, ezért a bányatársulat a munkából elbocsátotta, mire 1930. évben Franciaországba kivándorolt."(95) (További sorsa ismeretlen.) A sztrájk vezetőség letartóztatása és az elbocsátások ismét felkorbácsolták a sztrájkolok hangulatát. „A hatóság intézkedett ekkor, hogy még erősebb karhatalom jöjjön a telepekre. — írta az Uj Március. — Állandó őrség állt az utakon. Egyik telepről a másikra senkit át nem engedtek. Ennek következtében a sztrájkolok nem bírtak új vezetőséget választani... Egy hétig nem volt sztrájkvezetőség..," (96) A bányaigazgatóság miután azt tapasztalta, hogy az elbocsátásokat figyelmen kívül hagyják a munkások, ,,...nem fizette ki a munkásoknak hátralékos bérét sem és megkezdte a kilakoltatásukat..." (97) A tarjáni medence aknaközi bizottsága röplapon keresztül hívta fel az éhbérek ellen küzdő munkásokat a mozgalom elárulásának veszélyére. A sztrájkolok követeléseit az igazgatóság továbbra sem teljesítette. A sztrájkolok — melynek száma november 7-én tetőzött, ekkor kb. 5000 bányamunkás sztrájkolt — végülis november 27-én feladták a harcot. Erről így ír az Uj Március: „A vezetőség látta azt, hogy ez a sztrájk elvérzett, az éhség elérte tetőfokát, tehát igyekezett megértetni a tömeggel, hogy a munkát fel kell venni. Azokban az aknákban, ahol a proletárság tudatosabb volt, ott hallani sem akart arról, hogy a munkát megindítsa. Képesek lettek 49