Vonsik Ilona: Etes politikai-munkásmozgalmi történetéhez 1895-1948. (Múzeumi Értekező 4. - Salgótarján, 1986)

munkának a salgótarjáni bányamedencében az 1928 március elején Losoncon megtartott illegális kommunista konferencia adott lökést. A konferencia napirendjén szerepelt a bányamunkások gazdasági, politikai és szervezeti helyzete, melynek elemzését követően megfelelő határozat született. A határozat konkrét feladatai azalábbiakban összegezhetők: A kommunistáknak be kell lépni a szakszervezetekbe, át kell venniök a vezetést és biztosítani kell a szakszervezeteken belül a következetes forradalmi irányvonalat. Rendkívüli bányász kongresszust kell előkészíteni, ezt megelőzően fel kell készülni egy országos bányászsztrájkra. A bányász kongreszszuson biztosítani kell a szavazatok többségét az általános sztrájk mellett. Győzelemre kell vinni a bányászok 15 százalékos bérkövetelését. 1929 március elején kétnapos tüntető sztrájk volt Salgótarjánban több száz bányamunkás elbocsátása miatt. A munkások bizalmiférfiai küldöttségileg keresték fel az igazgatóságot és kérték, hogy az elbocsátásokat ne hajtsák végre, hanem szünnapok beiktatásával oldják meg a termelést. Vagy az igazgatóság legyen tekintettel a több gyermekes családapákra, de főként azokat ne bocsássák el, akik állandóan bányamunkával keresik meg kenyerüket. Az igazgatóság nem vonta vissza az elbocsátásokat, még revízió alá sem vette azokat. A tárgyalás eredménytelen volt. „A tárgyalás sikertelenségének csakhamar híre ment Salgótarjánban és környékén, amire spontán, minden előzetes megbeszélés nélkül a következő helyeken szüntették be a munkát: leálltak a Rau-, az Albert-, a Gusztáv-, a Szánas-, és Sára-akna munkásai, valamint a Csókás, a Kotyháza-, a Székvölgy- és a Paptag-lejtakna munkássága. Ezen kívül szünetelt a munka a Géza-, a Teréz- és a kazári aknában. Körülbelül 2000 munkás tette le a szerszámot azért, hogy ezzel az egyetlen fegyverükkel kényszerítsék a salgótarjáni bányakapitalistákat arra, hogy vonják vissza a fölmondásokat és megakadályozzák azt, hogy több száz bányásztestvérük munka nélkül maradjon." (85) A kormányzat részéről az az álláspont alakult ki, hogy egyrészt nem szólnak bele a vállalatok belügyeibe, másrészt csökkenteni igyekeznek a külföldi szén behozatalát, hogy a hazai szénnek legyen piaca. Az egész szénmedencére kiható fellendülés az események menetével is nyomonkísérhető. „1929. április 29-én éjjel az Albert-aknai szénbányába lebocsátott minden egyes csillébe becsempészték s ily módon terjesztették a munkásság közt a kommunista röpiratot. A csillék s így a röpirat is Baglyasaljáról érkeztek." — írja az egyik jegyzői jelentés. 1929. július 31-én keltezett jegyzői jelentés arról szól, hogy „... Karancsalja község határában, a mezőn felállított búza kereszteken levente intézmény elleni izgató röpiratot találtak f. hó 29-én reggel. A kereszteken elhelyezett iratokat egy ... ismeretlen karancsaljai asszony összeszedte." (86) 46