Vonsik Ilona: Etes politikai-munkásmozgalmi történetéhez 1895-1948. (Múzeumi Értekező 4. - Salgótarján, 1986)

munkások egységes fellépését, hanem a kormánypárt és az Ébredő Magyarok Egyesülete (ÉME) helyi szervezetének zászlóbontása is. 1927 elején Etesen is létrejött az ÉME helyi szervezete, melynek Galló István lett az elnöke. Tekintettel arra, hogy a Csóka-féle szervezet létrejöttével a munkások egyrésze a politikamentes szakegyesülethez csatlakozott, az ÉME-nek is maradt területe a munkások között. Etes aknáiban 1927-ben 10 tisztviselő és 31 altiszt volt alkalmazásban. A munkáslétszám Albert-aknán 452, Rauaknán 337, és Amália-aknán 604 fő volt. (77) Egy korabeli jelentés szerint az 1927. április 24-i ÉME népgyűlés szónokai között volt Katona László salgótarjáni gyárimunkás, Oravecz József salgótarjáni bányász, de elsősorban Baranyay Aladár volt tanító, az ÉME kerületi kapitánya említhető meg főszónokként. A jegyzőkönyv arról is tanúskodik, hogy a népgyüíés után az ÉME tagok száma mintegy 150 főre emelkedett. (78) Az ÉME etesi szervezete minden lehetőséget kihasznált, hogy befolyását a munkásság körében növelje. A sportpályán rendezett népgyűlésekre budapesti előadókat hívtak meg. 1927. október 2-án Budaváry László országos alelnök volt Etes vendége. A csoport családi kirándulást is szervezett a szánasi Nándorvölgybe. Ezen túlmenően arra is vállalkozott Etes ÉME csoportja, hogy Sóshartyánban toborzó gyűlést tartson. (79) A jobboldali szervezetek működésének feltételeit a hatóságok is támogatták. A Csóka-féle Nemzeti Gazdasági Szakegyesület és az ÉME helyi csoportja működése elé a hatóságok semmi akadályt nem gördítettek, míg az MSZMP működését még letartóztatásokkal is akadályozták. Egy 1927 októberi jelentés szerint 82 bányai munkás tagja az ÉME helyi csoportjának, melyből 43 fő „sas"-nak jelentkezett. ,,A szocialista bányászok az ÉME szervezkedését rossz szemmel és ingerülten nézik és népszerűtlenné próbálják tenni." (80) A bányamunkások felvilágosultabb, öntudatosabb, az osztályharcban megedződött hányada azonban kitartott a hagyományos szakszervezet mellett. A politikailag kevésbé iskolázott bányászok az egyik szervezettől a másikhoz csapódtak. Igen kevesen maradtak pl. azok, akik a Csóka-féle gazdasági tömörülésben 1938-ig, a Szakegyesület fönnállásáig maradtak. Szólni kell még a hivatalos politika szolgálatában álló levente—egyesületről. A levente egyesületek intézményrendszerét az ellenforradalmi rendszer 1921-ben törvényerejű rendelettel hozta létre azzal a céllal, hogy az ifjúság fasiszta—militarista nevelését szolgálja s a fiatalok katonai kiképzését biztosítsa. Levente—köteles volt minden 12—21 éves fiatal. Leventeegyesület Etesen is működött, bár korántsem olyan eredményesen, mint ahogy azt előírták. 1926 nyarán pl. 112 levente szüleit 100—100 korona bírsággal sújtotta a szécsényi járás főszolgabírája, „a testnevelésre kötelezett gyermekeiknek igazolatlan mulasztása miatt."