Vonsik Ilona: Etes politikai-munkásmozgalmi történetéhez 1895-1948. (Múzeumi Értekező 4. - Salgótarján, 1986)

Az a szakszervezeti mozgalom, amely tisztára a „gazdasági szervezkedés" szűk keretei között akar maradni, letér az osztályharc útjáról és előbb­utóbb sárga szervezetté lesz, előbb—utóbb a munkáltatók és a reakció pó­rázára kerül... Salgótarjáni munkástestvérek vigyázzatok!... Nézzetek Csóka Vendel és társai körmére is, akiknek útja sötét és célja gyanús. Salgótarjánban, Pilis­vörösváron már mozgolódnak a magyar reakció legelvetemültebb csatlósai, a munkásgyilkos fajvédők... Salgótarjánban már hatósági segédlettel húz­zák rá a munkásfiatalságra az osztályárulás gúnyáját, a feketeingeket. Bá­nyamunkások!... Állítsátok helyre a bányamunkásság egységét Peyer ellen, Csóka ellen, az osztályharc lobogója alatt!..." (67) Az MSZMP a salgótarjáni bányamunkások kiválásával kapcsolatban felhívással fordult az ország bányamunkásságához is, mert a Csóka-féle szervezkedés kezdett országos népszerűségre is szert tenni. ,,... azzal nem lesz nagyobb a munkabéretek és nem lesz tűrhetőbb az életetek, ha a szak­szervezet felbomlik. Bent kell maradnotok a szervezetben és belül kell a harcot folytatnotok a becsületes vezetésért, a szakszervezeti demokráciá­ért az igazi osztály harcért a munkáltatók ellen. Világosítsátok fel a Csóka megtévedt embereit, hogy ezek is visszamenjenek a szövetségbe. Mi nem testvérharcot akarunk, hanem a munkások osztályharcos együttműködé­sét. Követeljétek a szövetség vezetőségétől, hogy Salgótarjánban hívják össze a bányászokat és alakítsák meg a szövetség salgótarjáni csoportját.... Azt mondja nektek a Csóka: „politikamentes gazdasági harcra van szük­ség". Ez a legközönségesebb árulás. Emlékezzetek rá, hogy sztrájkjaitokat csendőrökkel és rendőrökkel veretik széjjel. Emlékezzetek rá, hogy a bér­mozgalom esetében erdőben kell bujkálnotok az államhatalom üldözése elől. Gondoljátok meg, hogy alacsony munkabéretek mellett minden kis szalonnabürkében, amit megesztek, súlyos fogyasztási adókat fizettek az államnak. Vajon hogyan akarjátok lehetetlenné tenni, hogy a bérmozgal­maitokat csendőrökkel verhessék széjjel? Hogyan akarjátok kivívni azt, hogy az adókat a birtokos és vagyonos osztályok viseljék, ha nem politi­kai harccal. Aki a gazdasági harc mellett nem akarja egyúttal a munkások politikai harcát is, az nem akarja azt sem, hogy a munkások küzdhessenek a bérük emeléséért és hogy a keresetük az övék legyen, ne kelljen belőle csendőröket, meg rendőröket eltartani..." (68) Az MSZMP országos vezetősége jól látta, hogy a Csóka-féle szervezet­bontás veszélyezteti a munkásegységet, a munkásság osztályharcos fellépé­seinek egységét és kétségessé teszi a harcok kimenetelét is. A Magyarországi Bánya— és Kohómunkások Gazdasági Nemzeti Szö­vetsége az 1930-as évek közepén 17 helyi csoporttal működött. A 17 cso­portból 11 a salgótarjáni szénmedencében, az alábbi településeken: 37

Next

/
Oldalképek
Tartalom