Vonsik Ilona: Etes politikai-munkásmozgalmi történetéhez 1895-1948. (Múzeumi Értekező 4. - Salgótarján, 1986)

megváltozásában, mert most már az új bizalmiférfiakat tettem felelőssé a rendért, kik azt a saját munkásaink ellen vállalták is." Tehát a bányaigazgató a saját embereit választtatta meg szakszervezeti bizalminak, akik a munkásokkal szemben a társulat érdekeit képviselik. Az SKB Rt. igazgatóság 1919. január 10-én tartott üléséről felvett jegyzőkönyvben olvashatjuk, hogy „a szakszervezet, melyhez a munkások tartoznak, elismerőleg méltányolta a társulat törekvéseit (élelmezés és ruhaneművel való ellátás), és a maga részéről is a rend és a munka fenntartásán fáradozik." A bányaigazgató 1919. január elején úgy látta, hogy a bányatelepek külön—külön egy—egy köztársaságot alkotnak, ahol a különböző tanácskozások sorozata zajlik a termelés rovására. A bányamunkások megnövekedett politikai aktivitása mellett jelentkezett a szakmánybér felemelésének követelése is. Az Albert-aknai munkások 100 százalékos béremelést kértek, amit az igazgató elutasított. A bányaigazgatóság mérlegelve a helyzetet megállapította, hogy „most munkabeszüntetést megengedni nem szabad, mert ez általános felfordulásra vezethet, kilátásba helyeztem, hogy a szénszakmányt emelni fogom, egyben a munkabeszüntetés elkerülése végett utasítottam munkásaimat, hogyha az általam adott szakmányt keveslik, kérjék ki Payer úr (Peyer Károly — V.l.) támogatását, ami valószínűleg meg fog történni." Az Északmagyarországi Kőszénbánya Rt. munkásai 1919. január végén, február elején szervezetten követelték keresetük 100 százalékos felemelését és külön 500 korona ruhasegélyt. Az igazgatóság szerint „a szakszervezet közbejöttével megegyeztünk és pedig úgy, hogy az alapbéreket felemeljük minimum K. 1,50-nel, maximum K. 2-vel." Az alapbér javítás leszerelési pótlék címén ,,az állam részére számlázható, vagyis ezen bérjavítás termelési költségeinket nem fogja érinteni. A kérelem többi pontját, mint teljesíthetetlent elutasítottuk." — írta Schmidt bányaigazgató 1919. február 3-án. (27) 1919 február végén a bányamunkás bizalmi értekezlet arról határozott, hogy a bérek fillérjeit a munka közben szerencsétlenül járt bányászok özvegyeinek és árváinak juttatja. Az adományozás joga a szakszervezet vezetőségét illeti meg. A szakszervezeti tagsági díjak beszedése helyett azt határozták el, hogy az a fizetésből kerüljön levonásra. Egyben olyan jogot is követelt magának a szakszervezet, hogy munkásfelvételnél a szakszervezet titkárának jóváhagyása szükséges. Ezen túlmenően a munkások névjegyzékére is igényt tartottak. (28) 1919. március 21-én létrejött a Magyar Tanácsköztársaság. Március 26-án jelent meg a Forradalmi Kormányzótanács IX. sz. rendelete az ipari-, bánya- és közlekedési üzemek köztulajdonba vételéről. Az üzemek élére 23