Vonsik Ilona: Etes politikai-munkásmozgalmi történetéhez 1895-1948. (Múzeumi Értekező 4. - Salgótarján, 1986)

1918. áprilisától a bányaüzemeknél tömegesen jelentkezik a vasárnapi műszakok megtagadása. Amália-aknán április 14-én 51 fő nem jelent meg a vasárnapi fenntartási munkálatokra, többségükben vájárok nem vállalták a munkaszüneti napon végzendő műszakot. Egy másik jelentés arról szól, hogy Etesen április 26-án és 27-én „2 órakor abbahagyták a ll.siklóbeliek a munkát és ott ülnek a légakna alatt inkább este 6-ig, mert mi nem engedjük ki; az etesiek pedig nem 6-kor, hanem csak este 10-kor jelentkeznek." Ez a jelentés arra utal, hogy a bányászok hétköznapokon már nem vállalják a 12 órás műszakot, csak 8 órát hajlandók dolgozni. A bányaigazgatóság szigorú intézkedéseket vezetett be a régi munkarend helyreállítása céljából. Intézkedtek, hogy az előlegek folyósítását beszüntetik, s ha a munkás felszólítás ellenére sem teljesíti a három vasárnapi műszakot, elbocsátják. (22) A családi pótlék megvonásának kilátásba helyezésével is féken akarták tartani a bányászokat. A nyolc órás munkaidő bevezetésének megvalósulása azonban nem sokat váratott magára.