Vonsik Ilona: Etes politikai-munkásmozgalmi történetéhez 1895-1948. (Múzeumi Értekező 4. - Salgótarján, 1986)

tés az Északmagyarországi Kőszénbánya Rt.bénai bányájában vette kezdetét. A baglyasaljai igazgatóság nem értesítette a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. igazgatóját, sőt titkolni igyekezett az eseményeket. A sztrájk átterjedt a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. bányáira is és 1906 július első napjaiban már 4000 bányász állt harcban. Leállt a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. öt és az Észak-magyarországi Kőszénbánya Rt. hat aknája. (A leállt 11 akna között volt: Baglyasalja, Mizserfa, Etes, Inászó, Székvölgy, Károly-akna, Gusztáv-akna.) Az 1906. június—júliusában sztrájkoló két társulat bányászai csaknem azonos követelésekkel léptek fel, mint az 1904-es munkabeszüntetés idején. (10) A tömegsztrájkot kiváltó okok között szerepelt a nagy méreteket öltött drágaság, a mérhetetlen arányokat elért pénzbüntetés, a nyugdíj reménytelensége, a Jancsi—bankó jogtalan érvényesítése, a 12 órás munkaidő. A pénzbüntetést okkal—ok nélkül mindenért alkalmazta a bányatársaság. Pl. ha nem köszöntek az aknásznak, 4—6 koronára büntették azt a bányászt, akinek napi keresete 80 fillér—1 korona 20 fillér között mozgott. A Népszava közlése szerint a salgótarjáni aknában dolgozó bányászoktól 1905-ben 31.000 korona büntetéspénzt vontak le. A nyugdíjkérdés is foglalkoztatta a bányászokat, mert az a gyakorlat alakult ki, hogy a nyugdíj jogosultság előtt elbocsátották őket. E két alapos és megokolt sérelmet kiegészítette a Jancsi—bankó alkalmazása, mely a tőkés kizsákmányolás egyik formájának népies elnevezése volt. A lényege, hogy a munkabér egy része helyett utalványt kapott a munkás, melyért a munkáltató által fenntartott üzletekben (élelemtárakban) kellett élelmezési és ruházati cikkeket vásárolnia sokszor 50—60 százalékkal magasabb áron, mint a salgótarjáni piacon. Bár a XIX. század végén törvényesen tiltották a Jancsi—bankót, a tőkések e tilalmat számos esetben nem vették figyelembe. E nyomós sérelmeket csak tetézte a durva bánásmód. (11) A sztrájkban résztvevő aknák bányászai egységes követelésekkel léptek fel a két kőszénbánya Rt. igazgatóságával szemben. A Friss Újság 1906. július 3-i száma tömören közli az alapvető követeléseket: az alapbér 4 korona legyen; a 12 órai munkaidő lecsökkentése 8 órára; a vasárnap végzett munka után kettős bér fizetendő; vasárnap csak az el nem mulasztható munkák végzendők; a betegsegélyző és lakásügy rendezése; tisztességes bánásmód; a gyermekek munkabérét 1 korona 60 fillérről 2 koronára emeljék fel. A bányatársaságok igazgatóinak a munkások követeléseit tartalmazó memorandumot átnyújtó bányászokat — összesen 68-at — vasravertek és kitoloncoltak lakóhelyükről. Családjukat a társaság tulajdonát képező lakásokból kilakoltatták, hajléktalanokká tettek több száz embert. A kilakoltatott munkáscsaládokat helybeni, saját házukban lakó munkatársak fogadták be s amennyire tőlük telt, ellátták élelemmel. 12