Szvircsek Ferenc: Bányászati tevékenység történetének vizsgálata az eseti bányavidéken. (Múzeumi Értekező 3. - Salgótarján, 1985)
mélységű, 3 m átmérőjű kutat mélyítettek, s benne felszerelt 10 LE-s elektromos centrifugálszivattyúval (250 l/p) nyomták fel a telep fölötti hegybe épített víztartályba a vizet. A vezetékre 6 utcai kutat szereltek fel.(76) A szellőztetés gyökeres megoldása végett egy 260 m-es előfúrás után az új 260 m-es légakna kihajtásához fogtak. 1912-ben alulról 100 métert, felülről mélyítővitla segítségével 62 métert haladtak. Az V. ereszkén is elővájásokat végeztek s három siklóval, mintegy 900 méter hosszan a pillér javarészét lefejtették. A mélyereszke II. siklóját a telep lefejtése miatt nem hajtották tovább, ezért a felsőbb szénpillérekben tervezték folytatását. Ugyancsak ennek az ereszkének a III. siklóját és az alapközléjéből megnyitott kis ereszkét 200 m hosszan kihajtották és mindkét pillért lefejtették. További feltárás céljából egyúttal az V. ereszkéhez hasonlóan a mélyereszke III. siklója alatt új ereszkét kezdtek meg, mely 40 m fedükihajtás után szénbe ért, hosszúságát 600 méterre tervezték. Technikai felszerelések bővítése során a VI. ereszkébe Gam-féle vitlát szereltek fel, (25 LE-s motorral), a régi Capell rendszerű ventillátort pedig kicserélték egy 40 LE-s villamosmotorral hajtott 2000 m 3-es teljesítményű Râteau rendszerű ventillátorral. A mélyereszkében 2 szivattyút (250 p/l. 16—16 LE-s motorral) építettek be, az új ventillátorhoz pedig gépházat építettek.(77) A légaknát személyszállító berendezéssel tervezték ellátni, ezért megrendeltek egy elektromos személyszállító berendezést. A vasszerkezetű aknatorony, valamint a gép alapozása elkészült, de a szerelés 1914-re maradt. AVIL ereszke is a tervezett 220 m meddő elővájás után szénbe ért és 120 m hosszban már szénben haladt. E pillérben az elővájásokat is megkezdték. A munka során a mélyítést szolgáló kis elektromos, véges kötelű vitlát egy 25 LE-s végtelen kötelű elektromos vitlával cserélték ki. Az elővájás és az ezzel lépést tartó lefejtés az V. és VI. sz. ereszkék, valamint all. sikló pillérjében haladt. 1913-ban Amália-aknán a következő gépek voltak beépítve: V. ereszkében 1 szivattyú vill.erőre 25 LE 600 l/p VIII. ereszkében 1 vitla vill.erőre 25 LE Leszereltek közben V. kis ereszkében egy 12 LE-s vili. konvejort. Közben megindították Amália-akna szénterületének részletes mélyfúrását a jövő feltárásának előkészítése céljából. Egy 500 m-es mélyfúrásra szerkesztett Fauck-féle „Express" fúróberendezéssel 450 m-re haladtak le.(78) 1914. január 9-én reggel 1/4 5-kor tűz támadt a vízi tárna szintjén, amely a felszíntől 24 m-re volt. Minden valószínűség szerint az aknakábel rövidzárlata miatt a padozat meggyulladt. A keletkezett füstöt az akna behúzó légárama eleinte befelé vitte a II. szintre, ezért a csatlósok, akik a tűz helyét kutatni kezdték, alig tudtak kiszállni a felszínre. Amint kiértek, a 40
