Szvircsek Ferenc: Bányászati tevékenység történetének vizsgálata az eseti bányavidéken. (Múzeumi Értekező 3. - Salgótarján, 1985)

A bányák felszereléséhez tartozott a lőszerláda, amiben a robbantás eszközeit tárolták a bányában. A láda lakattal záródott. A munkahelyhez közel, a vágat oldalában „ulmában" volt elhelyezve a szintén lakattal zárható szerszámosláda. Robbantóanyagok: 11. sz. dynamit lőpor illetve petralit (1882-től) dynammont Welterdynammont paxit (1923-tól) nitrocertusit (1926-tól) (156) * A világítás eszközei: Olajmécses (kahanyec): vaslemezből, öntöttvasból, rézből készült lapos mécses, amelyben repceolajba tett kanóc világított, fényereje mintegy 0,4 gyertya fényével volt azonos. A leégett kanóczsineget a lámpán láncon lógó csipesszel lehetett kiemelni. Az altisztek számára a mécsest sárgarézből készítették. Kb. 1910-ig volt használatban. Karbidlámpa: a kahanyecet váltotta fel, kb. 7 gyertyafény erejű volt. Az első lámpák sárgarézből készültek. A karbidlámpa megjelenése előtt már használatban voltak mentési munkálatoknál az akkumulátoros villamos-lámpák. A gőzgépek után a villamosság megjelenése döntő változást hozott a bányászatban. (Nagyobb mélységű aknák, új fejtési és jövesztési módok, szállítás fejlődését hozta magával.) Wolf—féle, illetve Dawy—féle biztonsági bányalámpa — metángázzal telített — munkahelyeken használták.(157) * A bányászok vízét csobolyóban, vagy favödörben vitték a bányába. Később csillére szerelt lajtkocsit toltak a munkahelyre. Az első világháború után vált közkedveltté a katonai kulacs. A bányász felszereléséhez tartozott a bőrtarisznya, budlibicska, rövidszárú cseréppipa, dohányzacskó Is.