Szvircsek Ferenc: Bányászati tevékenység történetének vizsgálata az eseti bányavidéken. (Múzeumi Értekező 3. - Salgótarján, 1985)

A további munkálatokat megzavarta a mozgósítás, amely után itt minden üzemet beszüntetve, a munkások javarészét áthelyezték a termelő bányákhoz és így csak a szükséges fenntartást és az időközben az Amália-akna közelébe telepített új Etes-tárói üzemet tartották fenn. Ezért áthelyezték a ventillátort, kihajtották a VI. légaknához a személyközlekedés lebonyolítása miatt a vágatot 63 m hosszan, a mélyereszkét 650 m hosszan kibővítették, a nyomás megszűnése érdekében az ácsolatúkat középtámfákkal megerősítették és újra ácsoltak a tűz leküzdése után 130 m hosszú alapközlét.(79) Az etesi akna 1914-ben már nem termelt, a tűz előtti termelés mennyiségét csak 1916-ban érték el. A tűz előtt az aknai kazánház fűtéséhez szükséges szenet a nem messze a főaknától telepített új táróból (296 m elővájás és 416 m fejtés) nyerték. Gépészetileg a bányamezőkhöz tartozó II. sz. légakna villamos szállítási berendezéseit fejlesztették. Előkészületet tettek arra is, hogy a végnélküli kötélszállítás a főakna alá szállítsa a szenet, s így a főkeresztvágat drága leszállítását megszüntethessék. E célból erősebb vitlát szereltek a főakna alatti főkeresztvágatba, mely 1915-ben már működött. (80) Amália-akna termeléséről először 1915-ben van számszerű adatunk: 444 444 q, melyet a mély ereszke első szintjéről kiindulva a VII. ereszkéből termeltek. Erre az évre az aknát teljesen kiácsolták, úgyszintén a VII. ereszke kivájt részét 230 m hosszan vízmentesítették és újra ácsolták. Elérték az ép pillért, abban az ereszke még 250 m-t haladt tovább. Az etesi kis táró üzemét ugyanakkor beszüntették, miután az ott található pillért lefejtették.(81) Ezideig Amália-akna II. sz. siklójából és VII. sz. ereszkéjéből kitermelt szenet all. sikló egyes vágányú (és fedükőzetben lévő) alapközléjén lovakkal szállították. Nehézségek miatt végnélküli kötélpálya szállításra tértek át. Az alapközlét kettős vágányra bővítették ki, villamos világítást vezettek be. A pálya hossza 240 m, a mélyereszke felé 3 %-os eséssel bír, ami azt jelentette, hogy a pálya csaknem egyenes volt és csak a mélyereszke leadó állomása előtt volt egy ellenkanyar, illetve két—két függőleges tengelyű kanyarkorong. A pályán 10 teli és 10 üres csilléből álló vonatot szállítottak, Obach-féle kötélszorító lakatok segítségével. A kötél sebessége 75 cm/sec volt. A 16 LE-s 330 V váltóáramú szállítógépet a mélyereszkében lévő fedükőzetben helyezték el.(82) A légakna felső része 1926-ban újból megmozdult és az aknatorony megdőlt. 1928-ban 60 m hosszan ismét összement a légakna, s ezzel elzáródott a levegő útja. Mivel a légakna újraépítése költséges lett volna, ettől a társulat elállt. A berendezések egy részét azonban a főaknán keresztül sikerült még kimenteni. 1929-ben tömedékelték el a fő— és légaknát, s ezzel az Amália-akna végleg beszüntette termelését. Ez az akna volt az egyik leg42