Szvircsek Ferenc: Bányászati tevékenység történetének vizsgálata az eseti bányavidéken. (Múzeumi Értekező 3. - Salgótarján, 1985)

Karancsalja neve 1874-ben Némethy Kálmán ügyvéd kutatási engedélye kapcsán tűnik fel ismét. (22) Szalmatercs neve 1860 után, 1875-ben szerepel, amikoris Pajor István balassagyarmati földbirtokos kért kutatási engedélyt határában. Végül a karancsaljai bánya ügye 1876-ban, a karancsaljai szabadkutatási ügy Krupp Hermannal kapcsolatban 1880-ban ismét szerepel az iratok között. (23) A szénbánya vállakózások — vállalatok fejlődése Bányászat Karancsalja határában 1848—1860 között a salgótarjáni körzetben a meglévő vállalkozások mellett több tucat kis bánya keletkezett. Ezek a bányák azonban nem ipari tárók, inkább szénásó helyek voltak. A keresletnek és a szükségletnek megfelelően időszakosan folytattak termelést, alig néhány munkással. 1859-ben a besztercebányai bányakapitányságtól Engelmann J.B. a losonci Kéntechnológiai Intézet igazgatója, Schöller Sándor bécsi nagykereskedő nevében Piliny, Baglyasalja, Somoskőújfalu, Salgótarján, Karancskeszi, Sóshartyán, Karancslapujtő, Etes vidékére kért és kapott zártkutatási engedélyt. Nevezett azonban Karancsalján már tartott fenn bányaüzemet, és az ott termelt szenet losonci gyárában használta fel. A karancsaljai szén kutatói között találjuk Windsteig Georgot és Wéber Alajost is. 1860-ban Brellich János is kapott kutatási engedélyt Karancsaljara, aki már 1856 óta végezte a szén feltárását Jankovich Antal örököseinek birtokán, de még ugyanebben az évben Szilárdy Erzsébet javára lemondott egy egyezkedés során „12 Kazár, 2 Salgótarján, 1 Vizslás és 6 Karancsalja " községben fekvő zártkutatmányról. Ebben az évben tűnik fel ismét Etes neve, mégpedig Sziivássy István szécsényi lakossal kapcsolatban, aki már az előző években is kért kutatási engedélyt Salgótarján környékére. A Karancsaljára szóló kutatási engedélyt 1861-ben erősítik meg Schöller Sándor nevére. Maász Mihály bányagondnok a bányakapitánysághoz beterjesztett jelentésében 1860-ban karancsaljai és salgótarjáni bányaüzemekre vonatkozó kimutatásokat közöl, sőt Karancsberényből (Kis-aranyi pszt.) Schem Frigyes is küldött jelentést egy működő bányáról. (24) A már eddig névszerint is felsorolt jelentős bányamérnökök illetve vállalkozók találkozását és az új vállalkozás kibontakozását egy eleve kilátástalan kísérlet kimúlása hozta meg. Az 1854-ben, majd 1861-ben újólag megindított Ipoly—Sajóvölgyi vasút ügye (25) ugyanis végleg megbukott, a kereskedők kivonultak a vállalkozásból, a magára maradt pénztelen nagybirtokosok által megindított vasútépítési mozgalom csődbe jutott. A két 26