Szvircsek Ferenc: Bányászati tevékenység történetének vizsgálata az eseti bányavidéken. (Múzeumi Értekező 3. - Salgótarján, 1985)

2. A szénmedence rétegtani felépítése Ókor (Paleozoikum) A medence aljzatát képező palozoikumról elegendő és megfelelő ismereteink jelenleg még nincsenek, bár a Bükk hegység nyugati peremén és az Ipoly mentén külszínre bukkan a paleozoos kristályos pala. A medencén belül néhány fúrólyukban, így a losonci, balassagyarmati, nagybátonyi, honti fúrólyukban változó mélységekben (168—1621 m) elérték az alaphegységet. A nagybátonyi 324.sz. fúrás 1537 m-ben érte el az alaphegységet, mely bükki típusú karbon—perm korú képződményekből áll. A Bükk hegység paleozoos rétegsora, a fekete agyagpala, a bitumenes mészkő, az ipolymenti kristálypala, valamint a mélyfúrások talpán észlelhető kristályos, paleozoos kőzetek azt igazolják, hogy az alaphegység karbon—perm (varisztikum) korú. Középkor (Mezozoikum) A középkor időtartamát mintegy 160—170 millió évre tehetjük. A triászkori üledékek nem ismeretesek a nógrádi medence felszínén. A felső triász rétegek nyugati (vác—csővár—romhányi) kibukkanása a Budai—Pilisi hegység folytatásaként kerül a harmadkori rétegek alól a felszínre. Az alsó— és középső triász a medencének ezen a részén ismeretlen. Keleten a bükki középső triász agyag—, kvarcitpalája és szaru köves mészköve a felszínben a Darnó hegyig, mélyfúrásokban Bükkszékig követhető. (Vadász Elemér a medencében mélyen húzódó, a Dunántúli Középhegységhez csatlakozó mezozoikumot tételez fel.) A jura és krétakorban a terület feltehetőleg kiemelt szerkezetű szárazulat volt. A medence lassú süllyedése később lehetővé tette a felsőeocén és alsó oligocén—tenger transzgresszióját.