Praznovszky Mihály: Nógrád Megye Sajtótörténete 1846-1919. (Múzeumi Értekező 2. - Salgótarján, 1985)

Azt mindenesetre már most meg kell mondanunk, hogy bármilyen szempontból nézve is a megyei hírlapkiadás nem tartozik az országos jelentó'ségűek közé. Ennek több oka is volt. Vizsgált korszakunkban nem jelent meg egyetlen egy napilap sem. Ennek káros hatása főleg a századforduló táján érződött, amikor az információrobbanás jóvoltából a gyors tájékoztatásnak ugrásszerűen megnőtt a jelentősége. Nálunk pedig még mindig hetente egyszer, kényelmes tempóban készültek a politikai lapok, alig négy oldalnyi terjedelemben. Másik sajátosságunk, hogy soha nem volt önálló független újságírónk. A lapok szerkesztői zömmel ügyvédek, jogászok, tisztviselők, majd az 1900-as évektől pedagógusok s egyéb értelmiségiek. Az újságíráshoz hírnév utáni vágy, anyagi haszon, egyéni érvényesülés, ki nem elégített irodalmi ambíciók vezették őket, s szakértelmük egyik jele a sokat emlegetett olló volt gyakorta, amellyel szorgalmasan nyírták ki az országos lapok jónak ítélt írásait másodközlés céljából. A megyei olvasóközönség sem kényeztette el őket. Valamennyi lapunk az örök előfizető hiánnyal küzdött, és megszűnésük oka majd minden esetben az anyagi csőd volt. A kezdeti lelkesedés lelohadt, s az „ezerfejű cézár" igen kritikusan figyelte, mit írnak róla s környezetéről. Szeretett beleszólni, irányítani, s ha az érdekek ütköztek — már el is tűnt a sülylyesztőben a hírlap. S a nógrádi olvasók nagyobb része inkább a kaszinókban, kávéházakban olvasott újságot (ingyen volt) s akkor is inkább fővárosi lapokat, amelyek kíváncsiságát, szenzációéhségét jobban és hatásosabban kielégítették. Azért persze nekünk sem kell szégyenkeznünk. Hiszen innen indult pl. Mikszáth Kálmán, aki 1873-ban szinte egymaga írta tele a Nógrádi Lapokat. Itt adta ki irodalmi újságját Röpke Ivek címen Komjáthy Jenő, a szécsényi születésű költő. Peres Sándor, a neves pedagógus Losoncon jelentette meg a korszak egyik kitűnő magyar szaklapját, a Nevelést. Sztudinka Ferenc szerkesztette a Magyar Ipartörténet c. folyóiratot, amely a magyar gazdaságtörténet egyik fontos forrása. S meglehetősen korán megszületik a megyében a munkásmozgalmi sajtó is. S arról sem szabad megfeledkeznünk, hogy a megyei hírlapok a nógrádi történeti kutatásnak fontos segédeszközei. Ha megfelelő kritikával használjuk őket, ha hírei közül ki tudjuk emelni a lényegeseket, akkor máris pótolhatatlan segítséggel találkozunk. E kis könyv célja az is, hogy felhívja a figyelmet arra, milyen lapokból lehet válogatni, milyen sokszínű, gazdag 6