Praznovszky Mihály: Nógrád Megye Sajtótörténete 1846-1919. (Múzeumi Értekező 2. - Salgótarján, 1985)

Lajos írta, aki mellett a továbbiakban is kiállt, s aki elképzeléséhez végig hű maradt: „Programunk a socializmus, a socializmus alapelve pedig az igazság... A socialistikus igazság társadalmi téren, vagyis az ember mint bizonyos csoportokban élő egyén szempontjából a teljes jogegyenlőséget jelenti. Nem úgy értve a jogegyenlőséget, hogy a járásbíróság előtt, templomban, vagy pláne a túlvilágon mindnyájan egyenlők leszünk — hanem socialistikus igazság a kérlelhetetlen, megalkuvást nem ismerő s minden társadalmi különbséget megszűntető, kiegyenlíthető egyenlőséget jelenti..." Mindezekhez hozzáteszi még a Szociáldemokrata Párt központi célkitűzéseit is: „zászlónkra első helyen az általános, titkos, egyenlő, községenként gyakorlando választási jogért megvívandó harc kötelezettsége van felírva." A lap tartalma ennek megfelelően alakult. Éles hangú politikai cikkekben ítélte el a munkáltatók visszaéléseit, munkásellenes intézkedéseit. Bírálja a megyei politikai élet irányítóit, „a megyei és állami hivatalokban henyélő bukott gentry alakokat", a „szép gömbölyű hízott baldachinos papságot." Losoncot „embernyúzó város"-nak nevezi, ahol „csaholnak a kutyák" (azaz a szociáldemokrata munkásság ellenségei). Ir a „bányák rabszolgáiról", a kiszolgáltatott bányamunkásságról, és felhívja a megye dolgozóit, lépjenek be a párt soraiba. Közölt Jaures-cikket „Az osztályharc" címmel, és az 1908. évi 12. számában egy Marx-írást is „A munkások lázadása" címmel. Tárcarovatában politikai eszmefuttatásokat találni, elbeszélést, verset ritkán közöl, csak ünnepi alkalmakkor (mint pl. május elsején Palágyi Lajos költeményét). Krónika rovatában aktuális eseményekről ír röviden, és szemlét ad a munkásmozgalmi sajtóról és könyvkiadásról. Szerzői általában a párt vezetői, irányítói (így pl. Dr. Kadosa Marcel, Diener Dénes József, Zsigmond Elek), s egy-két cikk alatt feltűnik Kúton Benőni (Klein Béla) neve is. Több helyen nyomtatták — először Salgótarjánban, majd Budapesten a Világosság nyomdában — (a Világosság a párt nyomdája volt), mert mint ahogyan a lapban is megírták, a losonci üzemek nem vállalták a munkát. Később Zólyomba is átkerült az előállítás. Kéthetente kellett volna megjelennie, de inkább rendszertelenül látott napvilágot; később a havi egyszeri megjelenést jelentette be. 1909. április 1-én jelent meg a Népakarat című lap első és egyetlen ismert száma. A megyei szakirodalomban úgy tudják, hogy a Népjog helyére lépett volna, de a lapban többször hivatkoznak arra, hogy a két szociál55