Praznovszky Mihály: Nógrád Megye Sajtótörténete 1846-1919. (Múzeumi Értekező 2. - Salgótarján, 1985)

ségben.) Egyedülálló a megyei sajtótörténetben, hogy egy teljes színművet is közölt folytatásokban; szerzője Piper L. (?), a címe „A rimóci poéta". Sok karcolatot írt a lapban egy bizonyos Mimosa nevű szerző (Hesz Vilmos balassagyarmati tisztviselő). A bojtorjáni (balassagyarmati) életet bemutató írásai színvonalukban messze kiemelkednek a korszak ilyen jellegű művei közül. Melléklapot is tervezett Képes Világlap címmel. Egy hírből értesülünk róla, amelyből kiderül, 10—12 képpel jelenne meg, „a nép szemléltető óktatását" segítené elő. Elbeszélések, tudományos cikkek, adomák, gyermekversek kerülnek bele s kb. 5000(!) példányban adják ki.

67 1908-ban újra csak a közkedvelt címen, mint Salgótarján és Vidéke, indul egy lap, amelynek évfolyamai rendkívül csonkán maradtak meg, van amelyikből csak egy számot ismerünk (s 1914-ben szűnt meg). Alcíme szerint szépirodalmi és közgazdasági hetilap, a Polgári Kör hivatalos kiadványaként kívánt tevékenykedni. Célja volt, hogy a lappal „minden tekintetben a közérdek legyen szolgálva, amely a személyeskedéstől, revolverezéstől távol tartsa magát, de azért ott, ahol ezt a közérdek kívánja, kíméletlenül vágjon." Szerkezete az évtizedekkel korábbi lapkiadást idézi fel, betűkészlete is elavult nyomdára utal. (Először Singer Lajosnál, majd a Boros nyomdában készült.) Kimondottan csak a község gondjaival foglalkozott, hírek, tudósítások olvashatók benne. Tárca rovata teljesen jelentéktelen, legtöbbször egy bizonyos DIMI nevű szerző versei és novellái olvashatók. Szerkesztői — Dr. Cziegler Jakab, Tóth Gyula — ismeretlenek, feltehetően a helyi polgárság tagjai, esetleg ügyvédek. Politikai lap indult meg a megye történetében egykor jelentős szerepet játszó Szécsényben is 1909-ben Szécsényi Hírlap címmel. Sokáig úgy tudták, hogy 1915-ben jelent meg utoljára, de a Kubinyi Ferenc Múzeum gyűjtőpályázata eredményeként előkerült egy 1916. évi példánya. A Függetlenségi és 48-as Párt közlönye volt. Szerkesztői a helyi értelmiség soraiból kerültek ki, zömmel ügyvédek, pl. Szőke Jenő, Esőssy Béla. Később a nyomdász és laptulajdonos Glattstein Adolf veszi át a szerkesztést. A gyakori változás feltehető oka, hogy a mellékfoglalkozású szerkesztők számára időnként túl terhessé vált az ezzel járó kötöttség. Programcikke nem ígér különösebb szenzációkat: „Együtt kívánunk dolgozni a jókkal és nemesekkel, kizárva minden torzsalkodást, visszavonást és személyeskedést s hisszük és reméljük, hogy a kitűzött czélt elér47