Praznovszky Mihály: Nógrád Megye Sajtótörténete 1846-1919. (Múzeumi Értekező 2. - Salgótarján, 1985)

Többször késve adták ki, emellett 4. száma el is maradt. A 3. számban ígértek egy mellékletet is Vidéki Élet címmel, de ezt nem találni, feltehető, hogy meg sem jelent. Az elképzelések szerint „helyi érdekű dolgokat, élénk, itt-ott pikáns modorban fog megbeszélni." A lap verseket, novellákat, irodalmi és színházi kritikákat közölt. Komjáthy — furcsa módon — nem írt bele verset, csak prózát és kritikákat, Reviczky Gyula versek annál gyakrabban jelentek meg. Kisebb rovatai is voltak, mint pl. a Különfélék (hírek az irodalmi életből, kötetek ismertetése), Mozaik (apró tűszúrások a kortársakra, jelenségekre), szerkesztői üzenetek. Gyakorta vitatkoznak a helybeliekkel (pl. Horváth Danóval) és a Délibáb című debreceni lappal. A Délibábot a már említett Dengi János szerkesztette, s Komjáthy lapjánál másfél hónappal korábban, április 6-án indult. Irodalmi gárdája név szerint megegyezik azokkal, akik a Röpke Ivekben is szerepeltek. Hírt adott a nógrádi lap megindulásáról. („Tartalma ügyesen van összeállítva, kiállítása ízlésről tanúskodik.") A továbbiakban is rendszeresen figyelemmel követte a lapot, kommentálta a benne megjelenteket. Komjáthy Jenőnek két verse jelent meg benne: (Bolond fejemben, Egy könyv elé")Megyei vonatkozása még, hogy Mikszáth Kálmán is szerepel benne egy karcolattal „Thiers életéből" címmel. Később egyre többet támadta Komjáthyék lapját, belekötött a helyesírásba, a stílusba, a sajnos igen gyakori sajtóhibákba. Nem tudni, miért támadt ez a viszály közöttük. A Röpke Ivek megszűnése kétségkívül anyagi okokra vezethető vissza. A hetvenes évek végén a megyei olvasóközönségnek még szokatlan volt a fiatalok stílusa, érdeklődésük nem fordult a lap felé. De mint a megye első — sokáig egyetlen — irodalmi lapja, amelyben országosan jelentős alkotók művei jelentek meg, megkülönböztetett helyet biztosít a lapnak a megyei sajtótörténetben. A másik, művészettel kapcsolatos lap a Színészeti Közlöny. Csak anynyiban tekinthető nógrádinak, hogy a megyében is megjelent, Losoncon és Balassagyarmaton kiadva, 1885. februárja és júniusa között. Eredetileg Kassán adták ki, ott is volt a nyomdásza, de később, ahogy vándorolt a társulat, mindig ott jelent meg, ahol éppen játszottak. (Vác, Gyöngyös, Pozsony, Balatonfüred stb.). Szerkesztője Báthory Románcsik Mihály színházigazgató. Vezércikkeiben a színészi élet általános kérdéseiről írt. Híreket adott az ország színtársulatairól. Részletesen ismertette azoknak a színmüveknek a tartalmát s a szereposztását, amelyet az illető városban játszottak. 36