Praznovszky Mihály: Nógrád Megye Sajtótörténete 1846-1919. (Múzeumi Értekező 2. - Salgótarján, 1985)

Az első számok tipográfiája, tördelése, fejléce rendkívül merész, szokatlan a megyei sajtókiadásban. Később aztán ő is visszatér a megszokotthoz. Rovatai is hasonlóak lesznek az átlaghoz: vezércikk, tárca, mi hír nálunk, mi hír a nagyvilágban, tanügy, árverés, hirdetés stb. Tartalma zömmel Losonchoz és vidékéhez kötődik. 1879. évi december és 1880. évi januári számaiban igen sok a Salgótarjánnal, az ottani üzemekkel, bányákkal kapcsolatos írás, amely szépítés nélkül mutatja be azok gazdasági helyzetét, az ott uralkodó embertelen élet- és munkakörülményeket. Vezércikkei, eszmefuttatásai általában helyi témákról szólnak, de vannak általános jellegűek is, mint pl. a nihilizmusról, a világpolgárság jogosultságáról írottak stb. Ezek nagyrészét, miként a verseket, elbeszéléseket, Sárosi írta, akinek írásaiban bizonyos szocialisztikus eszméket — még ha torzán és csírájában is — de fel lehet fedeznünk. Többször is említettük melléklapjait, amelyekből három is volt. A Nógrádvármegyei Tanügy számai ismeretlenek, a Riadó és a Trombita egyaránt rövid életet élt meg. (Az utóbbi 1879-ben jelent meg, a kisformátumú füzeteiből tizennégyet ismerünk.) Ezekben akarta közreadni azokat az írásokat, amelyek a főlapból valamilyen okból kimaradtak, vagy amelyek csak „humoristice" feldolgozásban közölhetők. Igy szeretné népszerűsíteni az irodalmat azzal a céllal, hogy „az olvasást még azokkal is megkedveltessük, kik eddig vagy éppen nem, vagy csak kivételesen szoktak volt olvasni könyvet, avagy lapot." Sárosinak meggyűlt a baja a feudális szellemű közvéleménnyel, és minden módon igyekeztek őt elhallgattatni, elüldözni a megyéből, ami végül is sikerült. Az 1879-ben indult Losoncz és Vidéke már nem okozott gondokat, problémákat a megyei politikai életben. A mutatvány-számokkal jelentkező lap 1880-tól kezdte évfolyamszámozását s élt egészen 1918-ig. Mindvégig kormánypárti volt, elvi álláspontját nem, de tipográfiáját, tördelését a századforduló után megváltoztatta. Alcíme szerint mindennel kívánt foglalkozni, csak éppen politikával nem. Ez már szinte hagyományos bejelentés. Tartalmában később jelentős jobbratolódás mutatkozott, mely nemcsak a szerkesztők személyében látszódott, hanem abban, hogy 1888-tól a Felső-Nógrádmegyei Magyar Közművelődési Egylet hivatalos közlönye lett. Ez az egyesület pedig egyértelműen az erőszakos magyarosítást szolgálta, a szlávellenes mozgalmakat támogatta. 25