Praznovszky Mihály: Nógrád Megye Sajtótörténete 1846-1919. (Múzeumi Értekező 2. - Salgótarján, 1985)

vid „beszélyek", novellák, de nem árulnak el különösebb írói tehetséget. Utódja csaknem négy évtizeden át Horváth Danó volt. Ugyancsak fiatalemberként ismerkedett meg az újságíráskodással, hiszen 1850-ben született és már 1873-ban szerkesztette az Ipolyt. 1871-ben jött Balassagyarmatra és Reményfy József irodájában kezdte ügyvédi pályafutását mint joggyakornok, majd ő is ügyvédi irodát nyitott. Később vármegyei tisztviselő lett, előbb árvaszéki ülnök, majd aljegyző. 1904. április 13-án halt meg. A szerkesztésen kívül ő írta a lap vezércikkeit is, valamint verseket és elbeszéléseket.

30 A lap rendkívül népes írói gárdájából elsőként Mikszáth Kálmán nevét kell kiemelnünk. 1873-ra Mikszáthnak már több írása is megjelent pl. az Igazmondóban, az Ország Világban, a Magyarország és a Nagyvilágban, a Szabad Egyházban stb. S ha még nem is döntötte el véglegesen, egyre nyilvánvalóbbá vált; számára az írói pálya az egyetlen lehetséges érvényesülési tér. 1871—1872-ben vármegyei tisztviselői gyakornokként él a megyeszékhelyen, de ilyen irányú törekvéseit nem kíséri siker és 1873tól egyre inkább az írói pálya lesz a célja. A Nógrádi Lapoknak 1873-ban egész évben a munkatársa, majd 1874-ben elmegy Budapestre. Az első évfolyamban nagyon sok tárcát írt, gyakorlatilag ezek a pályakezdő író »ujjgyakorlatai". A novellákban, karcolatokban a korabeli Balassagyarmat jellegzetes és közismert alakjai tűnnek fel: Sramko fiskális, Stofi bácsi, Harcsa Ezékiel stb.

31 A többi szerző között megemlíthető az Ipolytól átpártolt Gáspár Imre; a vármegye „koszorús dalnoka" Csalomjai alias Pajor István; s a hetvenes évek végén a már említett Reviczky és Komjáthy. Ha csak felsorolásszerűen, de szóljunk a többiekről is, akiknek foglalkozása véglegesen meghatározza a lap hovatartozását: Dr. Kossaczky Arnold tiszti ügyész; Vannay Ignác ügyvéd; Reményi Károly ügyvéd, majd balassagyarmati főbíró, Révay Gusztáv (Csizmaffy néven írt) megyei árvaszéki elnök, Pongrácz Lajos (Ipolysági álnéven) honti főjegyző; Pintér Sándor szécsényi ügyvéd (etnográfus és archaeológus), Dr. Fáy Albert megyei főjegyző, Hermann Károly árvaszéki ülnök; Nagy Mihály a későbbi alispán, Komjáthy Anzelm ügyvéd (a költő apja), Farkas Pál ügyvéd, Jeszenszky Kálmán plébános, Nagy Iván történettudós, Luby Károly a másik megyei „dalnok" stb. Az illusztris névsor, amelyben elsősorban a feudális megye képviselői dominálnak, bizonyítja a Nógrádi Lapok hivatalos jellegét. 22