Praznovszky Mihály: Nógrád Megye Sajtótörténete 1846-1919. (Múzeumi Értekező 2. - Salgótarján, 1985)

még Gáspár Imre, az ekkor induló tehetséges fiatal költő, aki később jelentős újságíró egyéniség lesz. A lap megszűnésének körülményei mindmáig tévesen kerültek feldolgozásra. Ebben hibásak a kortársak is, akik regényes történetet kerekítettek a lap megszűnése köré, összekapcsolván azt az 1875-ös pártfúzióval, amikor nemcsak a megyei pártok, de a két rivális lap is egyesült volna. Már 1882-ben azt írták a Nógrádi Lapokban, hogy 1875-ben olvadtak össze az Ipollyal, 1897-ben ugyanitt leírják az egyesülés vélt történetét is. Szalády Antal 1874. január 30-ra teszi a megszűnés idejét, tehát egy jó évvel korábbra, mint a pártegyesülések. A Losonczi Lapok 1874. február 8-i számában is bejelenti, hogy az Ipoly „minden előleges értesítés nélkül" befejezte pályafutását. De ami a legdöntőbb, maga az ellenlap, a Nógrádi Lapok is közli a megszűnés tényét, sőt az év folyamán többször is hivatkozik rá. 1874. január 31-én az 5. számban a hírek között ezt olvashatjuk: „Az Ipoly tisztelt előfizetőihez! Miután az Ipoly czímű lapot előfizetők hiányában egyelőre beszüntetni voltam kénytelen, felkérem mindazokat, kik e lap iránt még tartozásban vannak, annak mielőbbi beküldésére... B.Gyarmat. 1874. jan. 3-án. Kék László kiadó."

24 A megszűnés ténye is bizonyítja korábbi állításunkat, mely szerint a nógrádi ellenzéki pártok tömeghatása minimális volt, politikai szembenállása pedig felszínesség. Annál nagyobb jövő, pontosabban szólva biztosított jövő előtt állt a Nógrádi Lapok, amely 1873. január 1-én indult. Megszakítás nélkül élt 1944. október 14-ig. Címét többször változtatta, de pártállását soha. Mindvégig az uralmon levő kormánypárt nézeteit képviselte, amolyan megyei „félhivatalosnak" tekinthető. Tartalma is ennek felel meg: támogatta a megyei hivatalos politikát, ellene volt minden ellenzéki törekvésnek. Hangja kíméletlen, stílusa éles és személyeskedő. De éppen hosszú élete miatt rendkívül gazdag forrásértékű, elsősorban a közölt híranyag jóvoltából. A lap először a Deák-párt szószólója volt. Első szerkesztője Harmos Gábor ügyvéd. A Nógrádi Lapok politikai célját így fogalmazták meg: „E lap is, mint kizárólagosan megyei érdekek közlönye, tolmácsa leend a közönség jogos és méltányos kívánalmainak, őre a közegek tevékenységének, kiemelője az érdemnek s ostora, ha kell a nyegleségnek, mulasztás-, vagy visszaélésnek; feltünteti a hiányokat s azok pótlásának módozatait, megvitatja a felmerülő kérdéseket, felkötni a még kevés téren észlelhető 19