Horváth István: Nemzedékek Portrék Nógrád megye XIX. és XX. századi történetéből. (Múzeumi Értekező 1. - Salgótarján, 1983)

Fiatal korában amikor elsősorban „a philosophicus, theologicus munkák olvasásában gyönyörködött," igen aktívan látott hozzá — az országos példák is erre ösztönözték — hogy fiatal nemesekből, akik hasonló politikai felfogásúak voltak társaságot hozzon létre. A baráti köréhez tartoztak a Kubinyi testvérek, Fráter Pál, Huszár József. 1830-ban a társaság — kibővülve Prónay János agilis köznemesi politikussal — már országosan ismert ellenzéki csoportként működött. Nem csodálkozhatunk azon, hogy a konzervatív nemesi vezetés akadályozta a csoport tevékenységét. 1831-ben e baráti kör tagjai megalakították a Nógrádi Nemzeti Intézetet. Az új intézményt nagy figyelemmel kísérte Széchenyi István is. Egyik rendezvényük alkalmából levélben köszöntötte vezetőit és tagjait: „.. . Nemes Nógrád vármegyének a magyar nyelv terjesztése iránti buzgósága örömmel tölte be keblemet — mert ezáltal nemzetiségünk és így erőnk — s nagyságunkat látom fejledezni.. . óhajtom, az egek ura áldja meg Nógrádnak egyesült erővel kezdett szent célú intézetét boldog előmenetellel." A nemzeti nyelv hivatalos bevezetése és elterjesztése az 1790. országgyűlés óta a nemesi politika egyik vitapontja. A nyelvújításra alapozó tevékenység — amely másfelől a magyar nemzeti irodalom első nagy eredményeit Kazinczy, Csokonai, Vörösmarty munkásságát hozta létre — továbbélése jelent meg az akcióban. Ezt a törekvést világosan megfogalmazták az intézet alapítói, amely szerint: „elsősorban az oktatás területén volt hívatott a magyarosítás célkitűzéseit szolgálni." A Nemzeti Intézet működési elveinek kidolgozásában, a gyakorlati tevékenység alakulásában e fiatal politikusi körnek — így Sréter Jánosnak is — kiemelkedő szerepe volt. A megyei általános politikai életre gyakorolt hatásukat véltük felismerni abban a véleményben is, amelyet megyei állásfoglalásként a Magyar Tudós Társaság létesítésével kapcsolatban megfogalmaztak. Ennek egy gondolatmenete, amely szerint: „a politikai tudományok éppen az emberiség boldogulásának előmozdítását szolgálják, s elsősorban neki köszönhető, hogy ennek a célnak a megvalósításához az emberi társadalom közelebb áll, mint bármikor a történelem folyamán." Ebben az időszakban —1825—1831 közötti években- két irányból kristályosodott Sréter János magatartása: egyrészt magyarság tudata gazdagodott, a „nyelvében él a nemzet" gondolatához konkrét formában is kapcsolódott; másrészt politizáló készsége, aktivitása határozottabb lett. 18